33325. lajstromszámú szabadalom • Elektromechanikus kapcsolószerkezet önműködő díjszerű telefonállomás számára

— 2 — nek függély es középállásából való túlién- ! gését. ami esetleg túlgyors elmozdulása mellett következhetnék be. Ha a beszélgetés létrejött és annak bevégeztével a kagylót ismét a horogra akasztjuk, akkor ez utóbbi a (H) emeltyű, iiletve ennek (q) vezetéke segélyével a (g) sínt ismét fölemeli, ennek (7) karja a (z) nyelvet hátranyomja s ezáltal a pénzdarab a gyűjtőtartányba esik; a (g) sín második (r) karja egyúttal a (h) emeltyűt, melyre az (s) rúgó hat, norinálhelyzetbe visszabocsátja. Ha ellenben a beszélgetés nem jött létre, akkor a kagyló felakasztása előtt a központ az (M) mágnest működésbe hozza, mely a (z) nyelvet középállásából előre húzza, miáltal a pénzdarab kifelé hull s így a félnek visszaadatik. A pénzdarab bedobásakor záródó á r a m k ö r. A központban levő (B) telep (-{-) sarka, a (T) billentyű (2) kontaktusa, (U) translatorrelais (3) elágazási pontja s innen egyrészt: (4) tekercselés vége, (5) kontaktus, (v) dugasznyak, (r) kontaktus gyűrű (l. ábra). A mellékállomás vezetékének (L) kapcsa, az (U) transzlátornak (8) kapcsa, (9) kapcsa, iudukcziós tekercs (10) kapcsa és ennek elágazási pontja másrészt: (U) transzlatorrelais (12) (2. ábra) tekercselési vége, (13) kontaktus, (14) dugasz csúcs, (15) kontaktus rúgó (1. ábra) a mellékállomásvezetékének (Ll) kapcsa, a hallgató kagyló emeltyűjének (16) kapcsa, ennek (17) kontaktusa, az (U) translatornak (18) és (19) tekercselési végei, az indukcziós tekercs (20) kapcsa és ennek (11) elágazási pontja. Innen aztán egy közös vezetéken halad az áram: (\1) elektromágnes menetein, a mellékállomás földvezetékén a központ földvezetékén át (B) telep negatív sarkához. Oly szerkezeteknél, melyeknél a fölhívás, illetve lecsöngetés függetlenül történik attól, hogy milyen helyzetet foglal el a (H) kagyló horog emeltyűje, a mechanizmust, annak az induktor forgattyú tengelyével való czélszei'ű összekapcsolásával lehet működtetni, mint p. o. az 5. és 6. ábrákon vau ábrázolva. A bedobott pénzdarab lenyomja a vízszintes és függélyes tengely körül elforgatható (h2

) emeltyűt, mely az 1. ábrán látható (h) emeltyűnek felel meg s ezáltal (17) kontaktusnál az 1. ábrán fóltüntetett és alább részletesen leírandó indukcziós áramkört zárja. Az (1) induktor (12) tengelyének elfordításakor az (A2) kart az (F2) rúgó jobbra húzza, miáltal a szerkezettel összefüggő (u2) vezető sín bevágása az (a2) karnak fogával kapcsolódik. Ha eleresztjük az induktor forgattyút, akkor ez az (A2 n2 és a2) karokat balra nyomja, miáltal a (h2) emeltyű, hasonlóan az előbbi szerkezethez, oldalirányban elmozdul és a pénzdarab a (Z2) nyelvre hullhat. Az (i)2) vezetősín azonban balfelé való elmozgása közben az (s2) csapocskán csúszik végig, mely fölfelé kitéríti s ezáltal (a2) karral való kapcsolatát megszünteti; az (F2) rúgó aztán a (b2) emeltyűt eredeti helyzetébe visszanyomja. A központnak a mellékállomásról történt legközelebbi fölhívása alkalmával a (Z2) nyelv jobbra elmozdul ós a pénzdarab a gyűjtőtartányba hull. Ha nem jöhetett létre a beszélgetés, akkor a központ az (M) mágnes segítségével a pénzdarabot visszaszolgáltatja. Míg tehát egyrészt a kagylónak a (H) horogra való felfüggesztésekor (1. ábra) a (g) vezetősín által vezérelt (Z) nyelv elmozdulása következtében a pénzcsatorna a gyűjtőtartány felőli oldalon megnyílik, másrészt ha az összekapcsolás nem foganatosítható, a központ az (M) elektromágnes működtetésével a (Z) nyelvnek oly elmozdulását eszközli, mely a másik oldalon levő nyílást hagyja szabadon, úgy hogy a pénzdarab azon hull ki s így a félnek visszaadatik. A központból a mellékállomás felé a pénzdarab visszaadására, illetve az (M) mágnes gerjesztésére küldendő mellékáram odavezetésére a beszélgetést is közvetítő, kettős vezeték, visszavezetésére pedig a föld szolgál; azonban a kapcsolás elrende-