33231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázoknak keverékeikből való kikülönítésére
csátó nyílások egymáshoz képest derékszög alatt vannak elrendezve, vagyis, midőn az egyik csap nyitva van, a másik csap zár és viszont. A zárások és nyitások között, az átbocsátó nyílások méretei szerint, oly közbenső állások jis lehetnek, melyeknél mindkét csap egyidejűleg és igen kis mértékben, vagyis részben nyitva van. Forgás közben az (E) csap és (D) csövet fölváltva nyitja és zárja és így a levegőnek, a' (C) tartályból való kiáramlását időnként megszakítja. Az (El) csap a (G) vezeték segélyével a (D) csőnek oly (H) nyílásával van összekötve, mely a körülményekhez képest választandó meg. A harmadik (I) csap a forgásban nem vesz részt és csupán a (G) vezetéken távozó gáz térfogatának szabályozására szolgál. Midőn az (E) csap a (D) csövet zárva tartja, a (H) nyílásnál lévő gáz a nyitva álló (El) csapon át az (I) csap által szabályozható mennyiségben kiáraiiilik. Ha (H) nyílást a (D) cső hosszának másmás pontjaiba helyezzük át és a (G) vezetéken kiáramoló gázt minden egyes esetben megvizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a (G) vezeték bizonyos pontokon nitrogént, más pontokon pedig oxygént szolgáltat az (E) csap zárt helyzeténél, illetőleg kevéssel ezen zárás előtt és után. Ezen jelenségek a' következőkben lelik magyarázatukat. Ha a (C) tartályban lévő levegő nyomása pl. 40 cmes vízoszlop nyomásának felel meg, a (D) cső bősége 1 cm. és a két csap másodperczenként 17 fordulatot, vagyis 34 nyitást és zárást végez, akkor a viszonyok következőképen alakulnak: 1. Tegyük föl, hogy a (D) cső hossza 40 cm. Az ezen cső különböző pontjaiból elvezetett keveréket analyzálván, két pontot találunk, mely oxygénmaximummal bír; az egyik pont (K)-ban (3. ábra) a cső egyik végétől 6 cm.-nyire, a másik ellenben (Kl)ben a cső másik végétől 6 cm.-nyire fekszik; a kettő között a középen egy harmadik (L) pontot találunk, mely nitrogénmaximumot, vagyis oxygénminimumot mutat föl. Ezen eredmény a 3. ábrában egy görbével van szemléltetve, melynek abscissái azon pontokat jelölik, melyekben a gázt a csőből elvezetjük, míg ordinátái az elvezetett gázban talált oxygéntartalmat képviselik. 2. Tegyük föl, hogy a (D) cső 70 cm Ezen esetben, ugyanúgy járván e1 , mint előbb, a (C) tartályból 6 cm.-m, : . távolságban egy (K) pontot, a (D^ cső jobboldali végétől 6 cm.-nyi távolságban egy (KI) pontot és a cső közepén egy (K2) pontot találunk, melyek oxygénmaximummal bornak, míg ezen po ltok egymástóli távolságának közepén egr-egy (L Ll) pontot találunk, melyek oxyji'énminimummal bírnak. A gázok elkülö ítése tehát hullámvonal szerint következik be, melynek hossza a levegő nyomásától, az áramlás másodperczenkénti megszakít 'sainak számától és az áramlást megszakító csap átbocsátó nyílásának bőségétől függ Ezen jelenségek a következőképen magy. rázhatok meg. Az (E) csap nyitásánál a k '>t gáz együttesen, egymással összekeverten áramlik ki, ellenben zárás közben, különös-, n pedig kevéssel a teljes zárás előtt és ut n a gázrészecskék m eleven erejük a-ányában távoznak egymástól. Az eleven er> a sűrűséggel lévén arányos, a nehezebb ízrészecskék másképen helyezkednek el, mii a könnyebb gázrészecskék. Ha a (D) cső hot za nagyobb vagy kisebb az elkülönítés hullt .iánál, akkor a csap mellett lévő maxim i csökken vagy el is vész, míg a tar ly mellett lévő maximum minden körűin ny között fönnáll, úgy hogy 12 cm.-nyi osszál bíró csővel már jó eredményeket ér ak el, melynek felező pontjából, vagyis l- cm.nyire a tartálytól maximális menn, ségű oxygént vezethetünk el. Ha a (D) csövet meggörbítjük, illet, \eg gyűrűvé, spirálissá, stb. hajlítjuk, aze dmény ugyanaz marad; a cső ugyans. >n hossza mellett a maximum pontjai úgysí -ván ugyanazon csőpontokban képződnt mint az egyenes csőnél. A leírt eljáráss.
