33175. lajstromszámú szabadalom • Készülék optikai csalódások előidézésére

hogy a szemlélőnek a (7) nyílásba helyezett (8) arczát a prizma 4 föliilete visszaadja, vagyis a megfigyelő (9) szemével (8) arczának teljes képét láthassa. Hogy a készülék föladatának teljesen megfeleljen, czélszerű a (3) prizmának működő két síkfölületét egymáshoz 15° szögben állóvá köszörülni. Tudvalevőleg a szemlélő (8) arczától kiinduló sugarak, míg a fényvisszaverő (4) fölülethez érnek, a (3) prizmán való áthaladásuk közben megtöretnek, illetőleg elhajlíttatnak, úgy hogy a szemlélő pupillájából jövő (10) sugár merőlegesen esik a (4) .fölületre és így vettetik vissza a megfigyelő szeméhez, ámbár e (4) fölület nem áll is merőlegesen a fénysugárra, midőn ez eredetileg a megfigyelő Bzemét elhagyja. A szerkezet ily beosztásából eredő előnyöket alább fogjuk részletesebben kifejteni. Figyelemre méltó azon körülmény is, hogy a szemlélőnek (8) arczárói kiinduló sugarak az (5) fölületről történő visszaverésük után nem juthatnak bele a megfigyelőnek látási körébe, hanem eltéríttetnek, úgy hogy a szemlélő csakis egyetlen képet lát, ellenkezően a közönséges, két párhuzamos síkfelülettel bíró úvegtükörnél észlelhető jelenséggel. Az 1. ábrán a (8) arcztól kiinduló s a (4) fölület által visszaverendő szélső sugarak pontozott vonalakkal vannak föltüntetve s (ll)-gyel jelölve, míg a (4) fölület által már visszavert s a megfigyelőnek (9) szeméhez visszavezetett sugarak szélsői (12) pontozott vonalakkal vannak rajzolva. A nevezett ábrának figyelmes megtekintése után minden bővebb magyarázat nélkül világos, hogy a (10) és (11) sugarakuak azok a részei, melyeket az (5) fölület reflektál, a szemlélő szemének látási mezején kívül maradnak. Most már, a (6) szekrény belsejében egy (13) tárgyat helyezünk el, mely a rajzokon példa gyanánt koponyának van föltüntetve. E (13) koponya úgy helyeztetik el, hogy a (15) szemüregből kiinduló, (14) pontozott vonallal jelölt sugarat az (5) fölület úgy verje vissza a megfigyelő szeméhez, hogy a visszavert sugár összeessék a megfigyelő szemétől kiinduló (10) sugárral, míg a (13) koponyának szélső (16) sugarai összeessenek a szemlélő arczának visszavert, szélső (12) sugaraival. A megfigyelő (8) arcza távolságának a (13) koponyától, a (10) sugár mentén az (5) fölületig és innen a (14) sugár mentén mérve, ugyanannyinak vagy legalább megközelítőleg annyinak kell lennie, mint az a hossz, melyet a (10) sugár mentén a (4) fölületig és innen a megfigyelő szeméig visszafelé mérve kapunk. Ha a bemutatott példa szerint csakugyan koponya alkalmaztatik, úgy annak a természetes nagysággal kell bírnia. Ily módon aztán a megvilágítás alkalmával a koponya és a visszatükrözött kép látszólag ugyanazon helyet foglalja el. Hogy a csalódás tökéletes legyen, kívánatos, hogy a készülék működése alkalmával a megfigyelő arczának képe fokozatosan változzék át koponyává vagy más egyébb tárggyá. Szükséges továbbá, hogy a szemlélő arczától a prizmához és a koponyától szintén a prizmához irányuló sugarak nyalábja egymásba átmenő kúpok alakjával bíró (17) burkolattal vétessék körül. Az 5. ábrán a (3) prizma nagyobbított léptékben, körülbelül a szükséges nagyságnak megfelelő méretben van bemutatva, hol egyszersmind a vele együttműködő főbb fénysugarak is szemlélhetők. Különösen szembetűnő ez ábrán, hogy a koponyától kiinduló (14) sugárnak a prizmán áthatoló (18) része, a (4) fölületről történő viszszaverése után nem érinti a szemlélőnek látási mezejét. Ennek következtében a szemlélő nem láthatja a koponyának két visszavert képét, mint az abban az esetben történnék, ha egyszerűen csak egy közönséges, két párhuzamos síkkal bíró üvegtükör helyeztetnék el ferde síkban a szemlélő előtt. A készúlék belsejében előnyösen két elektromos lámpa van elrendezve, melyek közül az egyik (19) a szemlélő arczára világít és a (3) prizmától ernyővel van elfödve, míg a másik (20) a koponyát világítja meg s a (3) prizmával szemben szintén ernyővel van eltakarva. A csalódás tökéletes előidézése végett szükséges, hogy legelőször csakis a (19) lámpa világítsa meg a szem-