33152. lajstromszámú szabadalom • Alacsony nyomású gőzfűtés

fúvóka szívóterébe áramlik át s az ebben levő lebegőt vagy gőzt magával ragadva, a (d2) fúvóka nyomóövén (legszűkebb helyén) keresztül ugyanazon fúvóka nyomóterébe szorítja át. Ezen térből, illetve a legutolsó fúvóka nyomóteréből eddig előállított keverék a kályhatérbe magába áramlik. Mindaddig míg a kályhában levegő van jelen, ezen keverék gőzből és levegőből áll. Ezen keverék alatt azonban nem szabad olyan bensően összefüggő gáznemű anyagot értenünk, melyről föltételezhetnénk, hogy midőn az utolsó fúvóka nyomóteréből kiáramlik, az egymással keveredett két anyag egymással szorosan egyesülve is marad és útját a kályha belső terén keresztül föl- és lefelé, jobbra és balra közösen folytatja, mert ebben megakadályoztatik: 1. A két anyag fajsúlyának jelentékeny eltérése, 2. a gőznek vízzé való folytonos visszaképződése által. A levegő nem haladhat fölfelé a gőzzel közösen azon sebességgel, melyet vele a gőz a fúvókákon való átáramlás alkalmával közölt. Ellenkezőleg a gőz a levegőtől a fajsúlyok különböző volta miatt azonnal elvállik, mihelyt a két anyag az utolsó fuvókából kilép. A kisebb fajsúlyú gőzt a nehezebb levegő a magasba nyomja s a gőz, midőn fönt megérkezik és elegendő mennyiségben van jelen, kiterjeszkedése következtében a levegőre nyomást gyakorol. A levegő tehát egyáltalában nem mozoghat fölfelé s nem keringhet a gőzzel közösen. Ugyanigy a fönt megérkezett gőz nem mozoghat lefelé s a levegővel szintén nem kezdhet közösen körfolyamot. A gőz ellenkezőleg mindig a levegő fölött foglal helyet s a levegőt, mennyiségének növekedtével arányosan, fölülről lefelé szorítja s végül a kályba legmélyebb pontján, a szellőztető csövön keresztül kihajtja. Jelen találmány szerint azonban a levegő, a gőz által a fúvókákban vele közölt sebesség segélyével, a kályhából igen gyorsan eltávolíttatik s aránylag igen rövid idő alatt következik be azon állapot, midőn már csak gőz van a kályhában jelen. Ettől kezdve a beáramló friss gőz a kályhában levő gőzt fogja szívni és fúvókákon áthajtani, úgy hogy most már csak a gőz egyedül kering a kályhában, amennyiben a beáramló friss gőznek a kályhában jelenlevő gőzzel való keveréke a legutolsó (d2) fuvókából az utóbbi mögött fekvő fűtőelemekbe fölfelé nyomatik s az utolsó fúvóka előtt fekvő elemekben lefelé szivatik s ismét a fúvókák hatáskörébe jut. Ily módon a mindenkor beáramló, aránylag csekély mennyiségű friss gőz az egész kályhában gyorsan eloszlik s ezáltal úgy feszültsége, mint hőmérséke is csökken, úgy hogy meg van oldva azon föladat, mely szerint: ((akármilyen csekély gőzmennyiségek hőjének átvitelére is a kályha egész fölületét igénybe kell venni, illetve a kemencze fölületén teljesen egyenletes szelid meleget kell előidézni.» Hogy a (d) vezető fuvókából a (dl) szívó és nyomó fúvóka szívóterébe áramló gőz szívóhatása ezenkívül még más irányban is ki legyen használható, a levegő be és kibocsátására, továbbá a lecsapódott víz kifolyatására szolgáló nyílás magában a fuvókaszelepben, és pedig a (d) vezető fúvóka alatt, illetve a kályha legmélyebb pontján van elrendezve. Ezen nyílás tehát a (dl) szívó és nyomó fúvóka szívóterével áll öszszeköttetésben s ennél fogva nem lehetséges, hogy míg a levegő és a lecsapódott víz, nagyobb fajsúlyuk következtében ezen nyíláson eltávozhatnak, a kisebb fajsúlyú gőz is kiáramolhasson ezen nyíláson keresztül, mivel a gőz folytonosan a (dl) szívó fuvókába be s ismét visszahajtatik a kályhába. Ennélfogva ezen nyílásnak a fuvókaszelepben való elrendezése folytán azon további s alacsony nyomású gőzfűtéseknél rendkívül fontos hatás is elérhető, hogy a kályhából sohasem áramolhat át gőz a lecsapódott víz vezetékébe. Hogy végül a fuvóka-szelep, melynek (i k) tengelyét függélyes helyzetben kell elrendezni, ezen helyzetbe biztosan és kényelmesen legyen beállítható, a szelep nem szilárd karimával, hanem egy a szelepen csavarmenetek segélyével mozgatható