33098. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fehérnemű előállítására

- 2 — kifordítása, a mi egy zsák kifordításához hasonlít. A varratok most már az egyesített részek belsejében vannak, tehát már nem láthatók. Az utolsó munkafolyamat abban áll, hogy a fehérnemű még nyitott oldalai kézzel való letűzés által véglegesen összeköttetnek; az említett példánál a gallér negyedik oldalának, miután három oldala már varrva van. letűzése, mire a gallér egész kerületén való látható körültűzés által teljesen elkészíttetik. A leírt munkafolyamatok elseje — az összevarrás — rendszerint a varrógépen eszközöltetik; a másik két munkát kézzel szokták végezni, a mi hosszadalmas, nagy pontosságot és gondosságot igényel és ennek folytán az előállított czikk árát fokozzák; a czikket különben így nem lehet egyöntetűen előállítani. Jelen eljárás szerint ezen czikkek előállítása mechanikai úton nagyon gyorsan és egyöntetűen történik, a kézimunka pedig nagyon csökkentetik. A fehérnemű előállítására való berendezés két vízszintes (1 2) lemez áll, melyek csúszó tömbökön vannak elrendezve és egymástól függetlenül mozoghatnak. Az (1 2) lemezek fölött van a (3) nyomólemez elrendezve, mely alkalmas hajtómű, pl. kúpkerekek ós csavarok által függélyes irányban ide-oda mozgattatik. Ezen lemezek mindegyike számára annak szélessége szerint egy vagy több munkás számíttatik. A (4) rugalmas alátét czólszerűen három-négy cm. vastag nemez, vászon, gyapjú, bőr, kaucsuk, gyapotszövetből vagy más alkalmas anyagból állíttatik elő és mint munkaasztal használható. Minden géphez egy előnyomtató kaliber tartozik, mely különböző anyagok, mint pl. bőr, papiros kimetszésére használt stanczokhoz hasonlóan készül, de úgy, hogy ne vágjon. Míg tehát ezen vas vagy aczélból készült metsző szerszámok élesre vannak köszörűvé, úgy hogy velük metszeni lehet, a kalibernek vékony szélei vannak ugyan, hogy a szöveten tiszta vonalakat létesítsen, de a szövetre gyakorolt legerősebb nyomás mellett sem szabad bemetszeni. Az előnyomó forma valamely alkalmas módon és bármily, az előnyomással ellátandó tárgy által kivánt alakban készülhet; az oldalfalas az (1) és (2) lemezekre merőlegesek lehetnek vagy vele szöget képezhetnek. A formadarabon oldal- és függélyes irányban való beállíthatóság czéljából középen vagy végein kulisszákkal ellátott csuklókat lehet alkalmazni, hogy egy és ugyanazon formadarabot tetszőlegesen meghosszabbítani vagy megrövidíteni, illetve magasságirányban kisebbíteni vagy nagyobbítani, azaz az előrajzolandó tárgyak változó méreteinek megfelelően megváltoztatni lehessen. Inggallér előállítására az eljárás a következő módon foganatosíttatik: Az inggallér tudvalevőleg négy vagy öt rétegből áll, még pedig két kívül fekvő, finom szövetből való rétegből, melyek között két vagy három durvább betétrész van el rendezve. Ezen részek a körvonalak körül kiálló 5—8 mm-nyi szegéllyel szabatnak ki a kivánt alakra. A betétek a sarkokon kisebbre vannak szabva és így nem fedik teljesen a tinóm szövetet, hogy ezen helyeken túlságosan vastag szövetréteg képződését elkerüljük. A rugalmas (4) alátétre a kiszabott részek felét úgy fektetjük, hogy előbb a finom szövetet és a finomra azt teljesen födve két vagy több betétrészt helyezünk. Ezen szövetrétegekre az előnyomó (5) formadarabot pontosan ráhelyezzük (2. ábra). Ha a formadarab pontosan van elhelyezve, akkor azon pillanatban, melyben a nyomólemez fölfelé emelkedik, a rugalmas alátétet a szövetekkel és a formadarabbal együtt a nyomólemez alatt levő vízszintes lemezre helyezzük. Ha a nyomólemez lefelé halad, akkor a formadarabot a szövetbe erősen benyomja; a szövet a rugalmas alátétbe benyomódik, miáltal a gallér mind a négy oldala egy nyomással tisztán és tartósan elónyomatik. Ha a nyomólemez fölfelé halad, akkor a munkadarabot kihúzzuk és a gallér másik felére nézve ugyanazon eljárást ismételjük.