33089. lajstromszámú szabadalom • Melegvízfűtés

- 2 -8. ábra oly berendezést mutat, melynél a fűtőtestek ugyanazon magasságban vannak elrendezve (tehát ugyanazon emeleten), mint a kazán és csupán alacsony nyomású kazánt előmelegítővel használunk, tehát melegvízkazánt nem. Az 1. ábrából a találmány lényege könynyen megérthető. A fűtőberendezés fölött, melynél a hőforrás magasabban is fekhetik, mint a fűtőtestek, a szokásos expanziótartály helyett a két nyitott (i és k) tartály van elrendezve. Az (a) melegvízkazán, mely a melegvízfűtés hőforrása gyanánt szolgál, és melynek helye tetszőleges lehet, a jelen esetben a fűtőtestekhez vezető ágban van elrendezve, úgy hogy ez két részre van osztva, és pedig az (1) vezetékre, mely a fölső (i) tartályból az (a) melegvízkazánhoz vezet és a (b) vezetékre, melyhez a fűtőtestek vannak kapcsolva. A fűtőtestekhez tartó, vagyis előrefutó folyam a fölső (i) edénynél kezdődik és a melegforráson keresztül a fűtőtestekhez tart. Az ezektől jövő visszvezető (c) áram ellenben az (m) cső segélyével a második, mélyebben fekvő (k) tartályhoz van kapcsolva. A két (i és k) edény a (p) és (q) vezetékek és az (o) szivattyú segélyével vannak egymással összekötve, ezenkívül pedig az (n) túlfolyatócső vezet az (i) tartályból a (k) tartályba. Ha a fűtőberendezést az alsó (k) tartály bizonyos magasságáig vízzel megtöltjük és az (o) szivattyút működésbe helyezzük, úgy hogy a víz a visszafutó áramból jövő (m) csőből, illetőleg az alsó (k) tartályból a fölső (i) tartályba szállíttatik, úgy a berendezésben körfolyam keletkezik és a hajtó (10) vízoszlop magassága a két (i) és (k) edényben lévő vízszintkülönbségből adódik ki, de az (n) túlfolyató cső helyzete által határoltatok. A fölső (i) tartályból tehát a víz a (10) vízoszlop nyomásával folyik az (a) hőforráshoz és innen a fűtőtesteken keresztül a visszavezető ágba, majd pedig az (m) csövön keresztül a (k) tartályba, melyből az (o) szivattyú emeli ismét a fölső (i) tartályba. Ha a szivattyú a kelleténél több vizet szállít, úgy a többlet az (n) túlfolyató csövön át közvetlenül az alsó (k) tartályba folyik, úgy hogy tehát a (10) hajtó vízoszlop pontosan határolva van és nagysága pontosan megszabható. A 2. ábra szerinti kivitelnél a két (i) és (k) tartály egy (h) edényt képez, mely egy vízszintes válaszfallal van két részre osztva. A túlfolyató csövet a válaszfalból torkoló (n) cső képezi. Ezenkívül a hőforrással és a visszavezető ággal való összeköttetés is másként van elrendezve. A (c) visszavezető ág egészen az (a) hőforrásig van vezetve és ezen vezetékbe a (d) elzárószerkezet van iktatva. A (d) elzáró szerkezet és az (a) kazán között csatlakozik a fölülről jövő (l) cső, és (d) előtt, a visszavezető ág felől indul ki az alsó tartályhoz vezető (m) cső, úgy hogy a (d) elzáróközeg zárt állásában a hőforrás ismét a fölső (i) edénynél kezdődő előrefutó folyamban fekszik. Ezen elrendezés előnye abban áll, hogy a (d) elzáró közeg nyitása és az (o) szivattyú üzemen kívül helyezése után a fűtést közönséges melegvízfűtés gyanánt tarthatjuk üzemben, a midőn is az előrefutó folyam a hőforrásnál kezdődik. E mellett azonban föltétel, hogy a fűtőtestek a kazánhoz képest úgy fekszenek, hogy az előrefutó és visszafutó folyamban uralkodó hőmérsékletkülönbség a természetes áramlást megengedi. A 3. ábra, mint már említettük, oly összelrendezést mutat, melynél az (e) alacsony nyomású kazán szolgál a vízemelőszerkezet hajtóerőforrása és a (g) előmelegítő hőforrása gyanánt, ezenkívül pedig az (a) melegvízkazán további hőforrás gyanánt. Ezen elrendezés azért czélszerű, ha a fűtés különböző igénybevételeknek van kitéve, mivel csekélyebb igénybevétel alkalmával az (e) alacsony nyomású kazán elegendő a hőforrás szolgáltatására, míg erős igénybevételnél az (a) melegvízkazánt is hozzávesszük. Az (e) gőzfejlesztő a jelen esetben előnyösen kis víz- és gőztérfogattal bíró, tagokból álló kazán és érzékeny tüze-