33083. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti járművekhez

2 — emelő az (A) tok felső oldalán alkalmazott (a2) ágyazófülecsben akként van lenghetően ágyazva, hogy a (C) elreteszelőkart állandóan az elreteszelő helyzetben törekszik tartani. A (D) csap alsó vége a kapcsolófej tokjából ugyancsak kinyúlik és eme végén egy görbített (F) megoldóemelőt visel, melyhez a (meg nem rajzolt) és rúgó nyomás alatt álló megoldórúdazathoz vezető (G) vonórúd csuklósan csatlakozik. Az (F) megoldóemelő szabad vége az (A) kapcsolófej alsó oldalán, az (a3) ágyazófülecsek között függélyes síkban lenghetően ágyazott kétkarú (H, Hl) elreteszelőemelő fölé nyúlik, melynek a mellgerenda felé fordult vége nehezebb, úgy hogy az emelő a 4. ábrán látható lejtős helyzetet törekszik elfogadni. A (H) kar alsó oldalán egy (h2) nyugasz van kiképezve, mely arra szolgál, hogy a (C) elreteszelőkarnak a megoldó állásába állításánál (F) megoldóemelő szabad végével kapcsolódjék. A (H, Hl) emelő másik, a kapcsolókarom felé fordult (Hl) karja derékszög alatt fölfelé van hajlítva, szabad vége a kapcsolófej tokjának egy (a4) nyílásán eme tokba nyúük és a (B) kapcsolókarom pályájához szög alatt hajló (h3) fölülettel van ellátva. (1. a 3. ábrát is). A (B) kapcsolókarom, az (F) megoldóemelő és a (H, Hl) elreteszelő emelő méretezése és viszonylagos helyzete akként van megállapítva, hogy mikor a megoldóemelő a nyugalmi helyzetében van (1., 2., 6. és 7. ábra), a (H, Hl) kapcsolóemelő a (h2) nyugasz és az (a3) ágyazófülecs között levő részével az (F) megoldóemelőn feküdjék és ennek hatása alatt oly helyzetben legyen, melyben a (Hl) kar szabad vége közvetlenül a (B) kapcsolókar hátsó végének pályája alá nyúljon, ellenben mikor a megoldóemelő a megoldóhelyzetben van (4. és 5. ábra), szabad vége a (H, Hl) elreteszelőemelő (h2) nyugasza alatt feküdjék és ez az emelő — amennyiben (h2) nyugasza a megoldóemelővel kapcsolódik — akként térjen ki, hogy (h3) fölülete a (B) kapcsolókarom pályájába belépjen. A kapcsolás elreteszelt állapotánál (1. és 2. ábra) a (B) kapcsolókarmot a (C) elretes7előkar reteszeli el. melyet ismét a (C3) karjára ható súllyal terhelt (E, El) emelő tart az elreteszelő helyzetben. A (D) csap (dl) bordája ekkor a (cl) horony (c2) oldalfölületén fekszik és a (H, Hl) elreteszelőemelő (h3) fölülete a (B) kapcsolókarom hátsó végének pályájába nem nyúlik be. Mikor a kapcsolást meg akarjuk oldani, a (G) vonórúd segélyével az (F) megoldóemelőt az (y) nyíl irányában (2. ábra) egyszer meg kell húzni. Az (F) megoldóemelő és vele a (D) csap is kileng, ezt a lengést a (dl) borda a (C) elreteszelőkarra viszi át, úgy hogy az elreteszelő kar a súlylyal terhelt (E, El) emelő megemelése mellett a kapcsolókarmot szabaddá teszi. Egyidejűleg azonban az (F) megoldóemelő szabad vége is a (H, Hl) elreteszelő emelő (h2) nyugasza alá lép és ez a (H) karjának túlsúlya következtében a 4. ábrán látható lejtős helyzetbe jut. Minthogy azonban ekkor az (F) megoldóemelő a (H, Hl) elreteszelőemelő (h2) nyugaszával jön kapcsolatba, az (F) megoldóemelő és evvel a (C) elreteszelőkar is rögzítve van a visszahúzott helyzetében. A kapcsolás egyes részei most már a 4. és 5. ábrán látható viszonylagos helyzetet foglalják el, melyben a (H, Hl) elreteszelőemelő (h3) fölülete a (B) kapcsolókarom hátsó végének pályájába nyúlik. Ha már most a szomszédos kocsi kapcsolófeje megengedi, a (B) kapcsolókarom a ráható rúgó hatása alatt az (x) nyíl (2. ábra) irányában a 4. és 5. ábrán pontvonalasan ábrázolt nyitott helyzetébe tér ki, a (B) kapcsolókarom hátsó vége ezenközben a (H, Hl) elreteszelőemelő (h3) fölületébe ütközik és ezt a kezdeti helyzetébe való visszatérésre kényszeríti. Enuek következtében az (F) megoldóemelő a (H, Hl) emelő (h2) nyugaszából kikapcsolódik és a (C) elreteszelőkar (C3) nyújtványára ható súllyal terhelt (E, El) emelő a (C) elreteszelőkart és ennek (D) csapját a kezdeti állásába állítja vissza. A kapcsolás részei — a (B) kapcsolókar kivételével, mely a 4. és 5. ábrán pontvonalasan jelzett helyzetben van — ismét az 1. és 2. ábrán látható viszonylagos helyzetet foglalják el.