33077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos növényeknek gyorsított mesterséges áztatására

— 3 — szekrénynek emelésére és sülyesztésére szol- . gáló szerkezettől eltérő berendezéssel is elérhetjük. A tökéletes és egyenletes degummirozás a helyes áztatásnak első követelménye. Valamennyi szár ugyanis, melyek nem lettek teljesen degummirozva, valamint azon végek is, melyek sűrűbbek és nyomottabbak, mint a szabadon állók, a gummioldatban igen nagy sebességgel felnyílnak, a nélkül, hogy ezt a tejsavas mikrobák, melyek az áztatóbaktériumoknak legnagyobb ellenségei megakadályoznák. Fontos azonban még az is, hogy a pektosénak oldható gummija az egész anyagban jól oldott állapotban egyenletesen el legyen osztva. Jelen eljárásnál a degummirozás igen fontos művelet, melyet az eddigi eljárásoknál teljesen elhanyagolták. Az áztatás jelen eljárásnál rögtön a degummirozás után a lennek a (B) medenczébe való behelyezése által történik. Valamennyi más eljárásnál az áztatás csak akkor kezdődik, mikor az áztató fermentumok az ellenséges fermentumokat legyőzik, miáltal sok időt vesztünk és az áztatás sem egyenletes, a mennyiben a vastag szárak igen erősen vannak áztatva s ennek következtében túlságosan gyöngítettek, ellenben a finomabb szálakat tartalmazó csomók csak nagyon kevéssé vannak áztatva. Valamennyi eddig létezett áztatási eljárásnál az ártalmas fermentumoknak eltávolítására csakis a víznek folytonos felújítását alkalmazhatták, a mit azonban a kévéknek belsejében nem lehet oly szabályosan véghez vinni, mint azoknak külső fölületén. Takarékossági szempontból és hogy jobb minőséget érjünk el, jelen eljárásnál az (A) medenczét a (B) medenczéből töltjük meg vízzel, mely víz, ha áztatásra már nem is alkalmas, a degummirozáshoz azonban még kitűnően használható. Az áztatás további folyamata már most a kövelkező: A lent tartalmazó (p) ládákat az (A) medenczéből a (B) fürdőbe helyezzük be. Ezen fürdőben az áztató fermentumokat mindig ugyanazon mennyiségben tartjuk meg. Ez esetben az áztatás hatása azonnal bekövetkezik, azaz a vízben oldhatlan gyanták a már említett módon azonnal bomlani kez denek. Ezen munkafolyamatnál a ládát többször emeljük és siilyesztjük oly czélból, hogy az áztatás teljesen egyenletesen történjék. Ha a ládának ezen emelését elhagynók, akkor az egyes csomókban egyrészt a szabadon álló vagy vastagabb, másrészt pedig a vékonyabb vagy összesajtolt szárakban a bacillusleválasztásoknak különböző sűrűségű csoportjai keletkeznének, és minthogy ennek következtében a bacillusok helyenként saját kiválasztásaik folytán nem fejlődhetnének, az áztatás nagyon egyenlőtlen eredményt adna. Fontos tehát, hogy ezen, a bacillusok által okozott váladékokat eltávolítsuk és hogy alkalmas mennyiségben mindig friss vizet hozzávezessünk. A ládák fölemelése és sülyesztése egyúttal arra is szolgál, hogy az áztatóvizet a levegőnek oxygénjével keverjük; ezáltal a granulóbaktériumokat szellőztetjük és hatásukat növeljük. Megjegyzendő azonban, hogy oxygénnek hozzávezetésére a levegő helyett más módokat is alkalmazhatunk. Minden más eljárásnál a lennek sem szellőztetése, sem mozgatása a vízben nem eszközölhető, a mennyiben a len a vízben mozdulatlanul marad, a miből azután az áztatási eljárásnak lassúsága, egyenlőtlensége stb. következik. Miután az áztatási folyamat a kivánt fokot elérte, a lent a (B) fürdőből kiemeljük és a (C) medenczébe visszük át, a hol az áztatási eljárás befejeződik,a len élénk, világos,aranysárga színt kap és kellemetlen vajsavszagát elveszíti. Az egész munkafolyamathoz aránylag igen kevés víz kell, mivel a (C) fürdőben használt vizet a (B) fürdőbe, innen pedig az (A) fürdőbe átvezetjük. A teljesen ki nem használt víz azután még trágyázásra is használható. A víz fölújítása a (B és C) medenczékben a következőképen történik: Ezen két medencze egy likacsos durva szövetből, vagy más megfelelő anyagból álló (1) fal által van egymástól elválasztva. A (C) medenczében lévő tiszta vizet az (f) csövön át a (B) tartó likacsos (d') kam-