33077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos növényeknek gyorsított mesterséges áztatására

Megjelent 1<H>5. évi jimius hó 5-én. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 38077. szám. XI V/8/1. OSZTÁLY. Eljárás rostos növényeknek gyorsított mesterséges áztatására VAN STEENKISTE CONSTANT IPAROS WEVELGHEMBEN ÉS LEGBAND LUCIEN IPAROS ANVEBSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 augusztus hó 13-ika. Rostos anyagoknak, mint pl. lennek áztatása alatt azon eljárást értjük, mellyel a növény száránál a fogható alkatrészeket a kéregtől megszabadítjuk és egyúttal a rostokat is egymástól többé-kevésbé szétválasztjuk. Azon anyagot, mely ugyazon szárnak rostjait összetartja és a szalmával is összeragasztja, pektosénak nevezik. Ezen pektose két egymástól teljesen különböző ragasztóanyagot tartalmaz. Az egyik vízben oldható guinmi, a másik pedig vízben nem oldható gyanta. Utóbbi, hogy vízben oldható legyen, felbontandó. E czélból a gyantás kötőanyagot erjesztő áztatásnak vetjük alá, minek következtében a granulóbaktériumok behatása folytán a vízben oldható ragadós anyaggá válik. Ezekből következik már most, hogy helyes eredménynek elérése czéljából elengedhetetlen követelmény, hogy a granulóbaktériumok hatását minden ellenhatástól mentesítsük. Valamennyi eddig ismert áztatási eljárásnál azonban a granulóbaktériumok hatását ellenséges mikrobáknak jelenléte, valamint a granulóbaktériumok által kiválasztott részek el nem távolítása csökkenti vagy teljesen megszünteti. Daczára annak, hogy a leuáztatás máihosszú idő óta számos országban gyakoroltatik, ezen eljárás mégis még eddig tudományosan teljesen meg nem okolt fázisokat mutatott fel, s valamennyi úgynevezett javítás, melyeket a lenáztatásnál eszközöltek, a tudományos megokadatolást nélkülözte és ezen eljárásoknak hiányait nem is szüntethették meg, mivel nem volt teljesen megállapítva, hogy ezen hiányok miben állanak. Még a legjobb eddig használatban volt áztatási eljárással sem lehet rendszeresen és hiba nélkül dolgozni, a mihez hozzájárul még az is, hogy a munkafolyamat ötszörösen, sőt tízszer annyi ideig tart, mint ahogy az kívánatos volna. Ha pedig a természetes áztatási eljárások valamelyikét alkalmazzuk, akkor az áztatás a legjobb esetben is az esztendőnek csak legfeljebb f5 hónapjára szorítkozhatik. A harmatáztatásnál a len igen sokat veszít értékes anyagokban, az állóvízben való áztatás pedig jobb minőségű lennél egyáltalán nem használható. Végül a folyóvízben való áztatás, mely az eddig használatban volt áztatások között a legjobb, mindazonáltal a már fölsorolt hibákkal bír, azonkívül még azon fontos hátránnyal jár, hogy az kizárólag csakis korábbi éveknek lentermelésénél használható s ennek követ-