33057. lajstromszámú szabadalom • Löveg szekundér csövekkel és ehhez való töltény

dék (2., 3. és 7. ábra) van alkalmazva, mely valamennyi (D) részlövedékkel érintkezik és azok közvetítésével forgattatik, mi mellett föntemlitett föladatát végzi. Ezen központosán elrendezett lövedék annál fontosabb, minél inkább nyitottak az egyes csövek a közép fölé. Hogy a szekunderlövedékek forgását csöveikben megkönnyítsük, a középső lövedéknek külön forgást adhatunk, a menynyiben a (C C) falak közötti (F F) fölületeket (3. ábra) külön huzagokkal látjuk el. Világos, hogy az ily módon kiképezett középső cső liuzagainak emelkedése a szekundercsövek liuzagainak emelkedéséhez képest, bizonyos, az egyes csövek átmérői által meghatározott arányban kell, hogy álljon. A löveg töltőterét az alkalmazott töltényhez kell választani; a töltőtér hengeres vagy szűkített lehet vezetékkel vagy e nélkül, hogy a töltény bevezetését megkönnyítsük. Ugyanezen elvet cső különböző keresztmetszeteire, a minők példáúl a 4., 5. és 6. ábrákban vannak föltüntetve, alkalmazhatjuk. A 6. ábrában föltüutetett kiviteli alaknál az egymásmelleit fekvő szekundercsövek huzagai fölváltva ellenkező irányúak és így a szekundercsövek száma mindig páros. Az egyes lövedékek a szomzédos lövedékkel mindig két ponton érintkeznek. Az összes kiviteleknél a lövedékek közötti érintkezés többé-kevésbé benső. Hogy az egyes lövedékeknek egymástóli távolságát egy bizonyos út leírása után szabályozzuk, a löveget akként készítjük, hogy a (B B) szekundercsövek (1. ábra) az összetett (A) lövegben hossztengelyeikkel az (A) főlöveg hossztengelyéhez képest igen meredek spirálist képeznek. Elzen meredek spirálszerű elrendezés azt létesíti, hogy a szekunderlövedékek a kerületen az érintők irányában egymástól eltávolodnak. A lövedéknek a 4. ábrában föltüntetett kiviteli alakjánál a szekunderlövedékeknek bizonyos út utáni egymástól való eltávolítása czéljából a (B B) szekundercsöveknek a középső (B') szekundercsőhöz képest ellenkező irányú gyenge spirálszerű irányt adhatunk ; (B B) csövekhossz tengelyeit ugyanezen czélra a (B') középső csőhöz képest divergálóan is képezhetjük ki. A töltény a robbantóanyagot tartalmazó hüvelyből, a fojtásból és az összetett lövedékből áll. A hüvely a löveg elrendezésének megfelelő alakkal bír. A hüvely hosszirányban vagy egyenes szűkített lehet és megfelelő vezetékekkel látható el, hogy a tölténynek a töltőtérbe való bevezetését megkönnyítse. A (H) fojtás (7. és 8. ábra) egy megfelelő anyagból készített tuskót képez, melynek czélja abban áll, hogy a robbnás okozta lökést a lövedékekre egyenletesen átvigye. Világos, hogy a robbanógázok elillanásának lehető megakadályozása czéljából a fojtásnak a huzagok közötti mezőkön csúsznia kell, a nélkül, hogy a huzagokat fölvegye. A fojtás (I I) részeinek (8. ábra) a (C) falak közötti (G) élekkel érintkezniük kell, mi által a gázveszteség megakadályozása fokoztatik. Azon czélból, hogy a szekunderlövedékek megfelelő csöveikben jobban tartassanak, a fojtást mellső oldalán kis mélységű bevágásokkal láthatjuk el, melyek arra szolgálnak, hogy az egyes lövedékek hátsó végeit befogadják. Ezen végek különböző alakkal bírhatnak, mely alakok oly módon határozandók meg, hogy a fojtáson való súrlódás lehetőleg csökkenjen. Az összetett lövedék meghatározott számú (D, D, E) szekunderlövedékből (2., 3., 7. ábra) áll, melyek egymást többé-kevésbé bensően érintsék. A részlövedékek egymáshoz való elrendezése a löveg szekundercsöveinek elrendezéséhez alkalmazkodik. Azon czélból, hogy az egyes lövedékek forgó mozgásaiknál a szekundercsöveknek a mezők közötti huzagai által befolyásoltassanak, valamint, hogy az összetett lövedéknek nagyobb összetartást adjunk, az egyes lövedékek a 9. ábrán föltüntetett alakot kapják. Mint ezen ábrából látható, az egyes lövedékek gyürűalakú (K K) mélyedésekkel vannak ellátva, melyek a huzagok hatásainak nincsenek kitéve. A szekunderlövedékek tehát a forgó mozgást csakis az (L)