33051. lajstromszámú szabadalom • Vésőtartó

— 2 helyezett metsző vésőt és (c), illetőleg (d) ez utóbbi biztosító közegét jelöli. Az 1., 2. és 3. ábrákon látható (a) vésőtartónál a lemezalakú (b) metszővéső egy fölül nyitott kényszermozgású vezetékbe, például egy fecskefarkalakú horonyba van behelyezve. A vezeték fenéklapjának a tartófej rézsútosan lemetszett homloklapjával képezett hajlásszöge önmagától adja a véső vágóéi-szögét. A metsző vésőt az ékalakú (c) peczek segélyével utánállíthatóan rögzíthetjük, mely peczek egy, a tartófej czélszerűen kerek fúratába van behelyezve és mellső, fogazott fölületével a (b) véső megfelelően fogazott fölületébe kapaszkodik. Ily biztosításnál a rázkodtatás okozta meglazulás ki van zárva, minthogy az ék súrlódó összeköttetése nem lesz a metsző véső által kifejtett nyomás által igénybe véve. A 4., 5. és 6. ábrák egy hasonló kiképzésű vésőtartót láttatnak, a hol azonban a tartó feje teljesen körülveszi a behelyezett (b) metsző vésőt. Ily módon nem kell a metsző vésőt fecskefark- vagy hasonló alakú keresztmetszetben kiképezni, minthogy a tartófejbe való minden oldalról történő beágyazás a munkanyomás által kifejtett nyomatékokat közvetlenül fölveszi. A (b) metszővéső rögzítését itt is czélszerűen egy fogazott ék segélyével eszközöljük és a metszővésőt elkopása esetén szintén utánállíthatjuk. A biztosítás ezen módjánál előnyös, ha az ék sajtoló nyomása a metsző vésőt a tartó vezetékfölületéhez szorítja, melyre egyszersmind a munkanyomás is kifejtődik. A 7., 8. és 9. ábrán az 1., 2. és 3. ábrán látható vésőtartóhoz hasonló alakú vésőtartó van föltüntetve, csakhogy itt a metsző véső vezetéke kétoldalt nem nyitott, hanem hátsó oldalán zárt, úgy hogy egy kamra képződik, melybe a metsző véső helyzetének biztosítása czéljából (d) betétek helyezhetők el. Az elkopásnál szükséges előretolást újabb betétek behelyezésével eszközöljük. Ezt a rögzítő elrendezést megfelelő módosítással a 4., 5. és 6. ábrán látható tartónál is foganatosíthatjuk. Az imént leírt három példaképem kiviteli alak a találmány tárgyát lényegében jellemzi. A czélnak megfelelő erősségű rúdból kovácsolt tartó már alapjában is az egészből kikovácsolt, megfelelő véső végleges alakjával bír. Ily módon a tartót a munkadarabhoz előnyös módon, úgyszólván hozzáillesztjük. A tulajdonképeni hatásos rész — a metsző véső — már most akként van behelyezve, hogy az a tartó által megadott szerszámalakot kiegészíti, és pedig akként, hogy a vezeték tengelyének a tartófej homlokfalával képezett hajlásszöge adja meg a metsző véső vágóélének szögét. Ily módon nem is szükséges, hogy a metsző véső a tartófejből kiálljon vagy tényleg csak igen kevésr.é kell kiállania. Az erőkifejtés emelőkarja és evvel a kényszermozgású vezeték által fölveendő forgási nyomaték elenyészően kicsiny lesz, az élekre gyakorolt nyomás pedig megengedett határok között marad. A metsző vésőnek a tartófej aránylag nagy tömegébe való közvetlen beágyazása általa fejlődött hő keletkezésének helyéről előnyösen elvezettetik s ily módon a túlfölmelegedés, illetve a vésőéi elégésének veszélyét elkerüljük. Ez a két előny egy aránylag vékony vésőlap alkalmazását teszi lehetővé. Szerkezetileg az ábrázolt kiviteli alaknál a metsző véső szoros fölfekvése által van helyzetében biztosítva, mely fölfekvési fölületek munkanyomást nem súrlódó öszszeköttetés, hanem közvetlen ellennyomás által fogják föl. Az elkopás esetén köszörülés czéljából való utánállítás mértékét a fogazott peczkek tetszőleges finom fogazása, illetőleg a betétek tetszőleges vastagsága által szabhatjuk meg. Maga a köszörülés a tartóban történik, a mennyiben a megfelelően előretolt és ismét biztosított vésőt csakis mellső lapján a tartófej homlokjával párhuzamosan köszörüljük meg, mikor is ez utóbbi alakozó gyanánt szolgál. A vésőt természetesen annyira is leköszörülhetjük, hogy az a tartófejből ki nem áll. Ily módon a tartófejnek csak egyszer szükséges alakítását a leggondosabban végezhetjük. A metsző vésőt