33049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkeménykő-árúk előállítására
Megjelent 1905. évi május hó 30-án. MAGY. ^^ KIR SZABADALMI wjg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS •38049. szám. XVII/b. OSZTÁLY. Eljárás műkeménykő-árúk előállítására. RŐTH LÁSZLÓ JÁNOS MÉRNÖK ÉS ÉPÍTŐMESTER MÖDL1NGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 október hó 10-ike. Az ismert mész-homokkő-eljárás, mely homoknak mészhydráttal való keveréséből és erre következő túlhevített gőzzel való kezelésből áll, minden előnye mellett is azon, a tömeggyártásra nézve igen érzékenyen érezhető hátrányokkal bír, hogy csupán csak kisméretű tárgyak pl. téglák előállítását tette lehetővé. Nagyobb tárgyak előállításához igen bonyolult, nehezen kezelhető és költséges gépeket és sajtókat tenne szükségessé, mely utóbbiaknak óriási nyomásokat kellene kifejteniök, hogy a tömeg belsejében üregek keletkezését elkerüljük. Ezenkívül az árút vagy magában a formában kellett a keményítési processzusnak alávetni vagy legalább is 24 óra hosszáig kellett a formákban hagyni, mielőtt a formákból azokat ki lehetett volna fejteni és különben is a tárgyakat csak igen nehezen lehetett a-formákból sértetlenül eltávolítani. Ezen eljárás csekély formakészlet mellett igen lassú munkát eredményezett, vagy pedig gyors munka mellett igen nagy tőke beruházását tette szükségessé nagyobb számú egyforma minta beszerzése czéljából, mely formák száma változatos alakú tárgyaknál egyszerűen mérhetetlenné vált volna. De talán mé r súlyosabb azon hátrány, hogy a tágulási együtthatók egyenlőtlensége folytán a nagyobb áruk legnagyobb része, különösen kerek, üreges keresztmetszetek mellett megrepedezett, miáltal közvetlenül selejtes árút eredményezett az eljárás. A találmány tárgyát képező eljárás mindezen hátrányokat a mész-homokkő-eljárás ösBzes előnyeinek megtartása mellett az által kerüli ki, hogy a magában véve ismert keverékhez egy, habár kicsiny mennyiségű pl. 1—2 % gyorsan kötő cementet adunk. Ezen masszát nem sajtókba visszük, hanem — a mi az eljárásra nézve igen fontos — laza rétegekben, a melyek körülbelül 3 cm. magassággal bírnak, töltjük a formába és erősen bedöngöljük. A keverékben lévő nedvesség elegendő a cement kötésére úgy, hogy a bedöngölés befejezte után a formarészeket eltávolíthatjuk és a tárgyat magát vethetjük alá az ismert keményítési kezelésnek. Ezen eljárással lehetővé válik még tetszőleges átmérőjű csöveket is előállítani, melyek a portland-cement csöveknél is nagyobb nyomást bírnak ki. Ezen eljárással tehát kétféle kötést érünk I el és pedig egyrészt az ismert chemiai, a
