33038. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus mélyfúró készülék
hengeren kivül elrendezett záróberendezés a (k) tányérból, (1. és 2., illetve 5. ábrák) vagy a beállítható (kl) tolattyúból (4, ábra) és az (1) dugattyústolattyúból áll. A (k) tányér, illetve a (kl) tolattyú nem képez záróelemet, hanem csak azon czéllal bír, hogy a víz átfolyását fojtsa. A tányér vagy tolattyú átmérője kissebb vagy egyforma lehet a dugattyústolattyú átmérőjével, mely utóbbi esetben *a tanyérban vagy tolattyúban (m) lyukak (4. ábra) alkalmaztatnak, vagy a tányéron bordák rendeztetnek el, vagy pedig (n) alátétgyűrűk (5. ábra) alkalmaztatnak, hogy a zárás megakadályoztassák. Az elzáróelem gyanánt szolgáló (1) dugatytyústolattyú tehermentesítve van. A (k) tányért (1. ábra) az (o) rú?ó állandóan a(p) kengyelhez szorítja, mely kengyel a dugattyústolattyú fölfekvő-, illetve csúszófölületét képező (q) csődarabbal szilárd kapcsolatban áll. Az (r) rúgó által állandóan fölfelé szorított, tehermentesített (1) dugattyústolattyú lökete egyrészt a (q) csődarabban, másrészt a harangalakú (s) darab által van határolva, mely utóbbi (t) bordái (3 ábra) segélyével oly módon van a (q) csődarab és az (u v) köpeny alsó (u) része közé beszorítva, hogy a nyomóvíz akadálytalanúl átfolyhatik. A készülék működési módja a következő : A nyugalmi helyzetben (1. ábra), mindaddig míg a (c) vezetékből nem hat nyomás a (k) tányérra és az (1) dugattyúrastolattyúra, utóbbiak legfölső helyzetükben vannak, melyben (o és r) rúgóik által tartatnak. Ha nyomóvíz áramlik be, akkor ennek útja szabad ugyan, azonban a (k) tányér által fojtva van. Az ennek következtében előálló túlnyomás a rúgófeszűltség legyőzése után a (k) tányért az (1) dugattyústolattyúra szorítja és utóbbi segélyével a vizeizárást létesíti (2. ábra). Most hydrodynamikus lökés keletkezik, mely a vésőt a készülék mozgatható (u v) részével ós a (d) dugattyúrúddal a lyukba lehajtja. E mellett a (j) rúgó feszültsége legyőzetik. Minthogy a (k) tányér nem zár, ennélogva ezen hydrodynamikus lökés a tányér | alsó fölülelére is hat, a tányért tehermentesíti, úgy hogy a tányért az (o) rúgó legfölső helyzetébe visszavezeti. Ugyanez történik az (1) dugattyústolattyúnál is, mely (r) rugója által fölemeltetik, tekintet nélkül a benne működő nyomásra. Mihelyt a dugatytyústolattyú legfölső helyzetét csaknem elérte, az átbocsátó keresztmetszet ismét szűkíttetik és a készülék a következő zárás, illetve a hydrodynamikus lökés létesítésére alkalmas helyzetbe kerül. A tányér és dugattyústolattyú fölemelésének sebessége s így két ütés közötti időköz az (o és r) rúgók feszültségének nagyságáiul függ. Mint ismeretes, az ütés pillanatában az ütés erejével egyenlő visszaható erő lép föl, melyet a rudazatnak kell fölfogni. Hogy már most ezen visszaható erő részére a támaszfölületet lehető kicsire tegyük, a (d) dugattyúrudat tömörnek tételezzük föl és pedig oly keresztmetszettel, mely egyenlő a (c) rudazatban levő vízbevezetőcső belső keresztmetszetével. Hogy a készülék működését a fúrt lyuk mélységétől függetlenné tegyük, az (f) dugattyú gyűrű föl ületét a teljes dugattyúkeresztmetszettel egyenlőre készítjük. Minthogy utóbbira csak az öblítővízoszlopnak az ütéssel ellentétesen működő nyomása hat (megfelelően a vésőre alulról és a (v) részre fölülről ható öblítő vízoszlop nyomáskülönbségének), ennélfogva az (f) dugattyú gyűrűfölületére ugyanoly nagy nyomás hat lefelé, mint a mily nyomás a teljes dugatytyúrúdkeresztmetszetre fölfelé hat, úgy hogy e két nyomás egymást kiegyenlíti, miáltal a kivánt eredményt kapjuk. A 4. és 5. ábrákban föltüntetett kiviteli alakoknál a lemezalakú (kl) tolattyú, illetve a (k) tányér az (1) dugattyústolattyúval szilárd összeköttetésben áll és így a tányér, illetve tolattyú az (r) rúgó nyomásának van kitéve. A fojtás mértékét a lyukakkal ellátott lemeztolattyúnak a dugattyústolattyú szintén lyukasztott födőlapjához képesíti elforgatása által, vagy az (n) alátétgyűrűnek más vastagságú alátétgyűrüvel való kicserélése által változtathatjuk.
