33036. lajstromszámú szabadalom • Tüzelés gőzkazánok és más tüzelőberendezések számára

ható módon egy-egy fölfelé szűkülő (K) | szájcsövet alkot, mely a rostély fölső fölületében egy keskeny (L) résben végződik. A (K) szájcsövek szűkülése folytán az ezekben fölszálló levegő sűríttetik, minek következtében erős légáram képződik, mely nemcsak mint huzam hat, hanem egyszersmind a rostélypálczáknak hatásos hűtését is okozza. Hogy a levegőnek ily módon való áramlása biztosíttassák és annak a rostélypálczák között való lefelé áramlása megakadályoztassák, az (E) nyílásoknak alsó fele a rostélypálcza egyik oldalán az (e) karimával van övezve, mely a szomszédos rostélypálcza szemközt fekvő oldalán az (E) nyílás alsó fele körül elrendezett, hasonló alakú (el) horonyba nyúlik be, úgy hogy az egymással korrespondeáló (E) nyílások által képezett hosszcsatornák lefelé tökéletesen zárva vannak. Ugyanezt elérhetjük az által is, hogy a hosszcsatornákba a 9. ábrában föltüntetett módon félhengeralakú (F) betéteket helyezünk be, melyek a levegőnek lefelé áramlását megakadályozzák és azt a (bl) mélyítések által képezett szájcsöveken át fölfelé kényszerítik áramolni. Ezen szájcsövek alakja folytán széles, vékony sugárban áramló levegő a forró gázokat és a lángokat a tüzelő tér fölső részébe, a tűzhíd fölé hajtja és ez által erős, egyenletes hőt létesít, miközben egyidejűleg a rostélyt hűti is és ennek túlságos fölhevítését megakadályozza. A légáram továbbá a hamút a rostélyról lefújja és így a rostélynak eldugulását is megakadályozza. A rostély hűtéséhez még a rostélypálczák alatt a (H) hamútéren át beáramló levegő is hozzájárul. A rostélypálczákban a már említett (E) nyílásokon kívül még az (I) nyílások vannak elrendezve, melyeken át mesterséges vagy természetes huzam segélyével levegő vezettetik a tűzhídnak (6) üregébe. Az (I) nyílások az (E) nyílásokhoz hasonló módon karimával és horonnyal vannak körülvéve hogy az (I) nyílások által képezett csatornák tömítően zárassanak. A (J) szájcsövön (9. ábra) bevezetett gőzzel mesterséges huzamot létesítünk. A (D) tűzhíd a hátsó (B) rostélypálczák fölé nyúlik és tűzálló anyagnak több, pl. öt (0 P Q R S) rétegéből van összeállítva. Mindegyik rétegben üregek és nyílások vannak kiképezve, melyek egymással közlekednek. Az (0) réteg, melynek fölső fölülete a rostély fölületével egy síkban fekszik és mely három téglasorból van építve, mellső végével egy vagy több, a rajzban föl nem tüntetett tartón nyugszik. Ezen (0) rétegben két (12) nyílás van kiképezve, melyek az (I) nyílások által képezett csatornákkal közlekednek és ezekkel egyenlő számban vannak elrendezve. Az (0) réteg hátsó részében még a (3) nyílás van elrendezve, mely azonban más pontban is rendezhető el. Ezen (3) nyílás egyrészt a tűztér mögötti (4) térrel (1. ábra), másrészt pedig a (P) rétegben elrendezett (6) légcsatornával áll összeköttetésben. A (6) légcsatorna, mely a (P) réteg közepén (5. ábra) fekszik, a tűzhíd mellső részétől hátrafelé nyúló (7) közbenső rész által két részre van osztva. A (7) résztől kétoldalt az (1 2) nyílások a tűzhíd előtti teret a (6) légcsatornával kötik össze. A harmadik (Q) réteg a (6) légcsatornának tetejét alkotja és a (8) nyílással bír, mely a (6) légcsatornát a (9 10) nyílások segélyével a negyedik (R) rétegnek (11 12) csatornáival köti össze. A (11 12) csatornák az egész tűzhídon végigvonuló (15) fal segélyével (3. ábra) el vannak egymástól különítve és fölül az ötödik (S) réteggel vannak zárva. Ezen csatornáknak hátsó vége nyitott, úgy hogy ezekből a levegő forró állapotban jut a tűzesőbe és itt bensőleg összekeverődik azon égéstermékekkel, melyek a tüzelőanyagnak tökéletlen elégetéséből származva, a tűzhíd fölé áramolnak. Az (A) tűzcsövet fölső részében a tűzálló anyagból készített (16) boltozattal béleljük, mely a tűzhíd mellső részétől hátrafelé nyúlik és a tűzálló anyagból épített (17) tartókon nyugszik.