33014. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a kazánkőképződést okozó csapadékoknak tetszőleges szerkezetű gőzkazánok falain, forraló csövein, lehorgonyzóin és más szerkezeti részein való lerakódásának meggátlására

Megjelent 1905. évi május hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 33014. szám, V/e/2. OSZTÁLY. Berendezés a kazánkőképződést okozó csapadékoknak tetszőleges szerkezetű gőzkazánok falain, forralócsövein, lehorgonyzóin és más szerkezeti részein való lerakódásának meggátlására. GÖLSDORF KÁROLY CS. KIR. ÉPÍTÉSI TANÁCSOS BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja t904 november hó 5-ike. A gőzkazánokban lerakódó kazánkő vagy iszap oly üzemzavarokat és veszélyeke okoz, melyeket általában ki nem elégítő, de a kazánbádogot nagy mértékben megtámadó kazánkőellenes szerek vagy költséges víztisztító berendezések alkalmazásával kívántak meggátolni. A kazánkőellenes szerek és a víztisztítóberendezések czélja általában az, hogy a táplálóvízben levő és a kazán falaihoz, csöveihez stb. hozzásülő anyagokat iszappá alakítsák át, melyet a kazánból kimosás által könnyebben lehet eltávolítani, mint a kemény kazánkövet. Bár az úgynevezett kazánkő által okozott veszélyek — a vízkeringés megnehezítése, a gőzfejlődés csökkenése, a forraló csövek folyása, a kazán szegecsvarratainak tömítetlenné vál < l S íl 5

BI kazánanyag fölhólyagzása és a robbanás veszélye — a föntebb jelzett segédeszközök alkalmazásával csökkenthető, mégis fönnmarad az a nagy hátrány, hogy a kazánt kimosása czéljából gyakran kell üzemen kívül helyezni, a nélkül, hogj ily módon a kazánkőképződés teljesen meggátolható volna, mert a különösen forralócsöves kazánoknál (lokomotivkazánoknál) alkalmazott lehorgonyzások, csövek, hidak, stb. soha sem tisztíthatók meg oly alaposan, hogy rövid idő múltán vastag, hozzásült kazánkőréteg ne képződjék, mely a kazánt magát is megtámadja, ha a tisztításra maróanyagokat használtunk. Tapasztalati tény már most az, hogy a táplálószelepek betorkollási helyein és a sok kazánnál alkalmaztatni szokott, a tápláló szelepektől a kazán vízterébe nyúló csövek végein (a tápláló fejeken) mindig sok kazánkő rakódik le, melynek képződése kétségtelenül az ezeken a helyeken föllépő nyomás- és hőmérsékletkülönbségekre vezethetők vissza. Ezen a tényen alapszik a találmány tárgyát képező berendezés. Ugyanis teljesen elkerülhetjük a föntebb jelzett hátrányokat, ha a táplálóvizet nem közvetlenül a kazán vízterébe, hanem egy ebbe beszerelt tartályba vezetjük, melyből az a tartály fölső részén kiképezett lyukakon jut a víztérbe, A víznek a lyukakon való kifolyásánál föllépő nyomás- és hőmérsékletváltozások a kazánkő lecsapódását idézik elő, úgy hogy az a tartályban gyűlik össze. A csatolt rajzon a jelzett berendezés egy