32974. lajstromszámú szabadalom • Berendezés több lehetséges jelzés közül egy tetszőlegesnek előidézésére

lyedések helytállóak s a (20) szán a kiváltást előidéző öt rúgóval együtt azok fölött egyenes vonalban mozog. Azonban a berendezés úgy is foganatosítható, hogy a 4. ábra szerinti kiemelkedések és mélyedések egy dob kerületén vannak elrendezve, mi mellett vagy a szán, vagy pedig a dob forog. Mint már föntebb említve volt, a 4. ábrán föltüntetett emelkedések és mélyedések helyett szigetelt rézszalagok is alkalkalmazhatók, melyeken a (14 15 16 17 18) rugók helyett kontaktuskefék csúsznak. Ezen berendezés az 5. ábrán van föltüntetve, melyen az oszlopok jelzésére szintén az (I II III IV és V) szánj egyek szolgálnak. A 4. ábrabeli kiemelkedéseknek itt a fekete mezők f elelnek meg, melyeket a (6) vezeték a (7) kefe útján a (8) telep egyik sarkával állandó összeköttetésben tart, míg az egyes (I II III IV V) oszlopok fehér mezői a (33 34 35 36 37) kontaktuskilincsek és a (38 39 40 41 42) elektromágnesek segélyével kapcsolhatók be a (8) telep áramkörébe s a (43) mágnes, illetve annak (44) horgonya segélyével kapcsolhatók ki az áramkörből. A (38 39 40 41 42) elektromágnesek horgonyainak beiktatása a 4. ábrabeli (14, 15 16 17 18) rugók fölemelésének felel meg. A (14 15 16 17 18) rugók, illetve az 5. ábrán a kefék segélyével történő kioldást itt egy (A) fékszerkezet végzi, mely a (12) fogazott rúd (9) fogközeivel kapcsolódik s ily módon a keresett helyzetet beállítja. A fogazott rúddal való kapcsolódásra a T-alakban meghosszabbított (26) horgony szolgál, melyet a (45) mágnes a rajz síkjára merőlegesen mozgat. A többi horgonyok úgy vannak elrendezve, hogy a (26) horgony mozgását akadályozzák s ez utóbbit csak a (46 47 48 49) mágnesek egyidejű gerjesztése alkalmával teszik szabaddá. A (45 46 47 48 49) elektromágnesek tekercsei egyfelől a (8) teleppel, másfelől a (14 15 16 17 18) csúszó kefékkel állnak összeköttetésben, melyek az (I II III IV V) oszlopok áramvezető és áramtalan mezői fölött csúsznak tova. Ha most pl. a 13. sornál akarnánk fékezés segélyével megállapodni, akkor a 4. és 4a. ábra szerint a (16) és (17) rugókat föl kellene emelnünk, a minek az 5. ábrán a (35) és (36) horgonyoknak a (40) és (41) mágnesek általi vonzása felel meg. Mint a kapcsolási sémából kitűnik, ezáláltal a (III) és (IV) oszlop összes mezői az áramkörbe kapcsoltatnak (5. ábra), vagyis a (7) kefe útján a (8) teleppel hozatnak összeköttetésbe. A (40) és (41) mágnes által bekapcsolt mezők bevonalozás által vannak megkülönböztetve. Ha most az (A) fékszerkezetet a (21) nyíl irányában mozgatjuk, akkor a (14 15, 16 17 18) kefék az (I II III IV V) oszlopok áramvezető és áramtalan mezőivel jönnek érintkezésbe, míg a (7) kefe az áramot a fekete mezőkhöz közvetlenül, a bevonalozott mezőkhöz pedig a (35 36) kapcsoló kilincsek közvetítésével vezeti. Most a (14 15 16 17 18) keféknek az áramvezető mezők fölött való tovacsúszása alkalmával a megfelelő (45 46 47 48 49) mágnesek horgonyaikat magukhoz fogják vonzani. Mivel azonban megakasztás csak akkor állhat be, ha horgonyát valamennyi mágnes egyidejűleg magához vonzotta, ez csak a 13. sorban következhetik be legelőször, mivel az előző sorok legalább is egy áramtalan mezőt tartalmaznak. Ezen tény helyességét az egyes oszlopok bekapcsolása folytán előidézett változások gondos megfigyelése által kellően bebizonyíthatjuk. Jelen leírás csak az öt és hat oszlopos hatványláncznak néhány sorára terjeszkedik ki, mivel valamely hasonló, tíz vagy húsz oszlopos hatványláncz, melynél egy millión fölüli helyzet között válogathatunk, az elmondottakból vont következtetések alapján könnyen leírható. A következőkben azon módszert fogjuk tárgyalni, mely szerint az 5. ábrabeli (38, 39 40 41 42) horgonyok beállítása, a mi a 4. ábrabeli (14 15 16 17 18) rugók fölemelésének felel meg, a távolból csupán . egyetlen vezeték segélyével eszközölhető.