32972. lajstromszámú szabadalom • Forgó mótor
ábra mutatja, és pedig az ellipszis nagytengelye vízszintes irányú. A keresztmetszet alsó (g) része lehetőleg nagy részben koncentrikus a (B) kamrának belső hengeres falával, s hozzá lehetőleg közel van a nélkül, hogy a henger falát érintené, úgy hogy itt a henger és a mag közötti káros tér a lehetőségig kisebbíttetik. A magkeresztmetszetnek görbületi sugara a nagy tengely végeinél oly kicsire méretezendő, a mennyire az a magnak kerületén súrlódó dugattyú sima mozgásához még megengedhető. A mag fölületének körülbelül fele tehát koncentrikus a (B) dugattyúkamrának vagy hengernek belső falával, melyhez igen közel van elhelyezve, úgy hogy a magfölületnek közel felerészére vonatkoztatva, a mag és hengerfal között számbavehető káros tér nem keletkezik; a magfölületnek másik fele hirtelen és szélesen hajol el a hengerfaltól. (H) a magban lévő kipuff ogó nyílás vagy csatorna, mely a szilárdan álló tengelynek (FI) kipuffogó csatornájához vezet. Az (I) dugattyúk, illetőleg szárnyak a henger egész hosszában kiterjedve, a hengerfalnak (i) hornyaiba oly módon térhetnek ki, hogy közel sugárirányú utakon mozognak. A szárnyak a henger körülforgásánál a mag fölületén csúsznak, s czélszerűen a végeiken kiinduló (il) karok által az (i2) csapszögekkel vannak kapcsolatban, mely utóbbiak a hengerfal hosszirányú (i3) fúrataiba ágyaztatnak (4. ábra). A dugatytyúk és megfelelő hornyaik ezen csapszögekhez képest koncentrikus görbületekkel bírnak, de ezek nem érintkeznek egymással, úgy hogy a hajtóközeg nyomása nem szorítja a dugattyút a hornyok falához, miáltal a súrlódást elkerüljük. A dugattyúra gyakorolt nyomás eredője közel az (i2) csapszögeken megy át, úgy hogy gyakorlati szempontból tekintve, ez utóbbiak az összes nyomást fölveszik és a hajtóközeg nyomásának legföljebb igen kis része nyomja a dugattyút a maghoz. Ily módon a dugattyú és mag közötti súrlódás is a minimumra szoríttatik le. A hajtóközegnek a hornyokba való benyomulását a (k) tömítőléczek akadályozzák meg, melyek a horonyfalak üregeiben feküsznek és a (kl) rugók segélyével nyomatnak a dugattyúhoz. Minden dugattyúnak belső oldalára alkalmas tömítés van szerelve, mely a mag fölületére fekszik reá. Ezen czélból a dugattyúban hosszirányú fúrat van, melybe hengeres (k2) pálcza van belehelyezve; ez utóbbi (k3) tömítőléczet tart, melyet (k4) rúgó nyom a mag fölületéhez. A (k2) pálcza úgy forog a furatában, hogy a pálcza és a tömítőlécz szorosan reányomul a magfölületre, daczára annak, hogy a dugattyúnak ezen fölülethez való hajlása folyton változik. A dugattyúkat a következő készülék nyomja kényszermozgással, de nem túlerősen, a szilárdan álló mag fölületéhez; a (B2) kamrában egy tányérszerű elliptikus tárcsa van a szilárdan álló (E) tengelyre fölékelve, melynek kiugró (1) karimája, a szilárd mag keresztmetszetével egybevágó. A (B2) kamrába benyúló (i2) dugattyútengelyekre erősített (11) karokon az (1) karimán gördülő görgők vannak szerelve. Minthogy tehát ezen görgők egy, a magfölületnek megfelelő pályán mozognak, a dugattyúk mindig érintkezésben maradnak a magfölülettel. (M) nyílások a hajtóközeg bebocsátására szolgálnak és a dugattyúk külső fölületéhez közel elhelyezve, a tolattyúkamrát a dugattyúkamrával kötik össze. E nyílások czélszerűen a két kamrát elválasztó (b) falban vannak elrendezve s fölöttük az (n) nyílással ellátott (N) tolattyú (6. ábra) csúszik, mely a henger forgásánál váltakozva, az (M) nyílásokat majd födi, majd peddig szabadon hagyja. A tolattyú a szilárd (E) tengelyre van erősítve s (nl) csapszög révén elforgás ellen biztosítva, mely utóbbi egyrészt a tengelyre erősített (n2) szorítógyűrűbe, másrészt pedig a tolattyúnak egy fúratába van illesztve. E kötésmód megengedi azt, hogy a tolattyú a tengely hosszirányában elmozoghasson s így a hajtóközeg nyomása
