32962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyenáramú horgonnyal bíró váltakozó áramú gépek szabályozására

— 2 — synchronizmus alatti forgásszámoknál és a fölvétel a synchroi.izmus fölötti forgásszámoknál történik. E mellett a forgatónyomaték a mágneses forgómező és a rotor vagy stator áramai között keletkezik és az áramok nagysága, a mágneses mező nagysága, valamint a kettőnek egymásfölé való fáziseltolódása által határoztatik meg. A statornak vagy rotornak a mágneses forgómezővel a hatásos forgatónyomatékot adó áramai, ha egy mezőt képezhetnének, szintén forgómezőt állítanának elő a többfázisú elrendezéseknél, míg az egyfázisú elrendezéseknél egy oscilláló váltakozó mezőt létesítenének. A forgómező állandón maradó erősségénél, a fáziseltolódástól eltekintve, a forgatónyamaték a kiegyenlítő áram erősségével arányos. Ha a feszültség a helytálló rotoron p.z\ r r es a rotoron ^qq- feszültségét alkalmazunk, akkor a motor ^

QQ^" üresjárat fordulatszámra törekszik; 11 jelöli e mellett a synchronfordulatszámot. Ha a forgatónyamaték megnagyobbodásánál az áramok megnagyobbodnak, akkor a mótor ezen üresjárat-fordulatszám fölé igyekszik, épúgy, a mint egy közönséges indukciós mótor a synchron forgásszám felé. Egy ily mótor sebességét oly transzformátor segélyével, mely megengedi, hogy a feszültséget —r-ről nullra és nullon túl nemlegesre transzformálhassuk, a nyugalmi helyzetből a synchronizmusig és ezen túl szabályozhatjuk. A következőkben a rendszer néhány példa segélyével van megmagyarázva. Az 1. ábrában (P) egy kétpólusú, háromfázisú statortekercset (mely példaképen Gramme-féle gyűrűtekercs gyanánt van kiképezve) és (S) egy kétpólusú, az egyenáramú tekercsek módjára készített rotortekercset jelöl (mely ez esetben szintén Gramme-féle gyűrűtekercsnek képzelendő), A két tekercs tekercsviszonya 1 : l-nek van fölvéve. Az áram a statorhoz az I., II., III. kapcsolópontokon át, míg a rotorhoz a (B1, B2, B3) keféken át vezettetik. Ha a stator három I., II., III. kapcsolőpontjánál háromfázisú feszültséget alkalmazunk, akkor a választott áttételi viszonynál a (Bl, B2, B3) keféken hasonló nagyságú háromfázisú feszültség lép föl, mely a kefék helyzete szerint a statorfeszültséghez képest el van tolva vagy nincs eltolva. Ha a kefék állása példáúl olyan, hogy a rotorfeszültségek fázisai megegyeznek a statorfeszültségek fázisaival, akkor a keféket oly módon fektethetjük egy szabályozható transzformátorra. hogy a feszültségek a következőképen egyenlők (Bl, B2) = I., II; (B2, B3) = II., III; (B3, Bl) = 111.. I. Ezen transzformátor rendszerint primer módon van az L, II., III. pontokhoz haladó vezetékekbe bekapcsolva, míg a (Bl, B2, B3) kefékkel szekunderbe van kapcsolva. A transzformátor egyesített primer- és szekundertekercscsel birhat, mint azt az 1. ábra mutatja. Ha a (Bl, B2, B3) keféknél alkalmazott feszültségeket nagyobbra vagy kisebbre választjuk, mint az I., II.. III. pontokon alkalmazott feszültségeket, akkora rotor mozgásba jön és oly sebességre törekszik, hogy a benne előállított elektromótorikus erő egyenlő az alkalmazott elektromótorikus erővel. E mellett a föllépő Ohm-os és indukcziós csökkenés elhanyagoltatik. Ez nem csak a stator és rotor elektromótorikus erejének nagyságát, hanem az ezen erők közötti fáziseltolódást is megváltoztatja, mely körülményről az által gondoskodhatunk, hogy a feszültségváltozással egyidejűleg fázisváltozás is történik. Ha a jelen esetben fölvett áttételi viszonynál a rotornál alkalmazott feszültség nagyobb, mint a statornál alkalmazott feszültség, akkor a rotor a forgómező irányával ellentétesen fut, míg ha az említett feszültség kisebb, akkor a rotor a forgómező irányában fut. Ha a rotoron a feszültség nullái egyenlő, akkor a rotor az indukcziósmótorok módjára a synchronizmus fölé igyekszik. Ha ezután a rotorfeszültségek értelmét megváltoztatjuk és a rotorfeszültségeket ismét megnagyobbítjuk, akkor a mótor ugyanazon irányban felsynchron módon fut. Minden további nélkül világos, hogy a fázisok száma, melyek segélyével a stator forgómezeje gerjesztetik, tetszés szerinti le-