32953. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó munkatranszformátor, különösen automobilok és egyéb mótorikus járművek számára szolgáló áttétel gyanánt

— 7 -A találmány tárgyát képező munkatranszformátor önszabályozó képessége jelentékeny haladást jelent, mivel a lehető legnagyobb egyszerűség mellett a jármű üzemét sokkal biztosabbá teszi, mint az eddigi áttételek, mely az út változó ellenállásának megfelelőleg a jármű vezetője által állíttatik be. Míg az ily rendszerű áttételek mellett a kocsi vezetője által elkésve észrevett útellenállás vagy az útnak roszszul megbecsült emelkedése következtében a' mótor könnyen megáll, a jelen találmány tárgyát képező önszabályozó szerkezetnél ez egyszerűen lehetetlenné van téve, mivel a motort sohasem vehetjük jobban igénybe, mint a mily igénybevételre a szerkesztő a rúgórendszert már előzőleg méretezte. Ezen előny mellett még a bonyolódott szerkezetű változtatható áttételek, továbbá még a differenciális hajtóművek is elesnek. Az önszabályzó munkatranszformátor tehát oly rúgószerkezettel ellátott kilincses áttétel, melynek rúgószerkezete azon deformációt, a mely a jármű kerekének teljes nyugalomban való maradása és a hajtóműnek egyidejű továbbmozgása alkalmával föllép, kitartani képes és ez esetben oly hajtóerőket fejt ki, melyeknek középértéke egyenlő a megkívánt maximális hajtóerővel. Az önszabályzó munkatranszformátor ennek folytán a következő részekkel bír: a) a változatlan amplitude-del lengő rész, mely a hajtó lengő mozgása fölvételére alkalmas, b) az esetleg rezerválható kilincsmű, c) a rúgószerkezet és némely esetben czélszerű kiegészítésként, d) a fönt leírt biztonsági súrlódási kapcsolás. Ezen elemeket egymással a legkülönbözőbb elrendezéssel kombinálhatjuk. Hogy a különböző csoportosítások egynéhány példája egyszerűbben legyen ismertethető, a szerkezetben megkülönböztetjük a lengő részt, mely az (1) hajtócsaptól a kilincskerék fogazásáig terjed és a haladó részt, mely a kilincskerék fogazásától az erőt leadó kerék kerületéig terjed. A (6) kilincskerék például vagy a haladó részben, mint az 1. ábrában, vagy pedig a lengő részben lehet elrendezve, ha a (6) kilincskereket a (4) karral fölcseréljük, vagyis ha a (6) kilincskereket ékeljük a (3) rúgó végére és a (4) kart erősítjük a forgatandó kerékhez. A (6) kilincskerék fogazása belső (1. ábra) vagy külső (ferde vagy oldalon alkalmazott) lehet, sőt teljesen hiányozhatik,ha ai kilincseket súrlódási kilincsek gyanánt visszük ki. A föntiekben leírt rúgókombinációt pedig a következőképen rendezhetjük el: a lengő részben (pl. 1. ábra); a haladó részben, ha pl. az 1. ábrabeli szerkezetnél a (6) kilincskereket közvetlenül a mótor által hozzuk lengésbe, miáltal a (4) kar forgó mozgásba jő, melyet a (3) rúgó másik végére a (2) kar helyébe erősített kocsikerékre visz át; a lengő és haladó részben egyidejűleg oly módon, hogy több rúgót sorosan kapcsolunk (lásd pl. az 5. ábrában a (3) rúgót és az (50 50) rugalmas tömböket], A rúgórendszer maga a következőképen kombinálható: párhuzamosan kapcsolt elemekből (lásd pl. a 2. és 3. ábrát); sorosan kapcsolt elemekből (lásd pl. a 6. és 7. ábrát); párhuzamosan és sorosan kapcsolt elemekből (pl. az 5. ábrabeli elrendezés, melynél az (50 50) rugalmas tömbök egymással párhuzamosan, a (3) rúgóval pedig sorosan vannak kapcsolva). Az igénybevétel szerint, melyet a rugók szenvednek húzási, összenyomási, hajlítási (pl. 5. ábra) és torziós rugókat (1. ábra), vagy összetett igénybevételű rugókat alkalmazhatunk. A mi a rugók alakját illeti, úgy azon rú^ókombinációk a legelőnyösebbek, melyek főképen axiálisan elrendezett, egyenes rúdalakú, körkeresztmetszetű (pl. 1. és 2. ábra), vagy tetszőleges szögletes keresztmetszetű (pl. 3. és 4. ábra), avagy