32894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetétes betonfalak előállítására
között helyezzük el a fal vasbetétjót, mely a vízszintes (a) szálakból és a függélyes (b) szálakból áll, melyek a találkozási helyeken a (c) izzasztott sodronykötésekkel egyesíttetnek. Az (a b) szálak az igényeknek megfelelően vagy váltakozva helyezhetők el a fal két oldalán, mint az 1 — 3. ábrák mutatják, vagy pedig a fal egész kiterjedésében egymással szemben fekvő kettős vasakat alkalmazunk. A függélyes (b) szálak a falnak egyébként tetszőleges alapjából indulnak ki, míg a vízszintes (a) szálak az í (A—A) oszlopok (f) keresztkötésein feksze- < nek, melyek az oszlop két párhuzamos (e) övét összekötik. Ezen (f) keresztkötések mindegyikében vagy azoknak csak egy részében czélszerűen a két (e) övön is áthaladó (p) lyukak, illetve furatok lehetnek alkalmazva az alább leírandó czélból. Az állványoszlopok vasvázát a rajzban föltüntetett foganatosítási alak szerint (4., 5, és 8. ábra) az egyes (g) rudak alkotják, melyek közül 2 2 czélszerűen egy létrává kovácsolható össze a (h) keresztvasak útján melyek az (f) keresztkötésekben fekszenek. Ezeket a (h) keresztvasakat természetesen minden egyes esetben az erők működésének megfelelő számban alkalmazzuk és esetleg még a két létrát is összeköthetjük egymással kampós vasak útján, különösen, ha az állványoszlopok egyúttal teherhordó oszlopok gyanánt is szolgálnak. A fal építésénél már most következőképen járunk el : Az (A A) állványoszlopokra azoknak elhelyezése előtt a keresztkötésekben levő (p) lyukakon át (k) csavarokkal megerősítjük az (i) vezető pallókat, melyek rendszerint 1, 20—1, 30 m. magasságúak és az oszlop szélein mindkét oldalon 4—5 cm.-nyire túlterjednek. Ezen előkészítés után egymástól adott távolságban fölállítjuk és kimerevítjük az állványoszlopokat, még pedig a fal keresztirányában tetszőleges duczokkal, a fal hosszirányában pedig a 6. ábra szerinti elrendezés szerint az oszlop egyik fölső üregén áttolt (m) léczekkel és (n) szorító ékekkel. Az állványoszlopok elhelyezése után helyezzük el a vízszintes vasszálakat, úgy hogy azokat az oszlop üregein áttoljuk és két végükkel a keresztkötésekre fektetjük ; két-két gerenda közötti falrész átnyúló vízszintes vasszálait pedig esetleg sodronnyal is összekötjük. Ezután fölállítjuk a vertikális szálakat, melyeket a találkozási pontokon a vízszintes szálakkal összekötünk, mire az egész hálózat elég merev arra, hogy önmagát hordja és a döngölésnél el ne torzuljon, de esetleg nagyobb biztonság kedvéért a vertikális szálak még az (m) léczekhez is (6. ábra) hozzáköthetők. A fal betonozása a hálózat elhelyezése után akképen történik, hogy az (1) héjazatpallókat, melyek hosszúsága pontosan egyezik az oszlopok egymástóli távolságával, fölülről betoljuk az (i) vezetőpallók, illetőleg a két oszlop közé és a két egymással szemben elhelyezett héjazatpallót, miután ezek csak egyik oldalukon vannak megtámasztva az (i) vezetőpallóknak az oszlopokon túlterjedő részein, a döngölés kezdetén czélszerűen pallódarabokkal vagy e czélra szolgáló kapcsokkal merevítjük a fölbillenés ellen. A két héjazatpalló közti ürt kitöltvén betonnal, fokozatosan haladunk fölfelé, s közben a vasak keresztezésénél még (d) kengyeleket (7. ábra) helyezünk el, hogy a fal vasváza a falba jól beköttessék. A döngölés közben az állványoszlopot merevítő duczok nem ferdülhetnek el, mivel az (i) vezetőpallók, melyek mindkét oldalon egyenlő mértékben veszik föl a döngölésnél keletkező oldalnyomást, teljesen tehermentesítik azokat. Megjegyzendő, hogy ezen állványoszlopok az eljárás és a szerkezet teljesen változatlan betartásával úgy is készíthetők, hogy a fal síkjából ki ne álljanak, valamint természetes dolog, hogy fölmenő falazatoknál megfelelő méretezés mellett és bármilyen keresztmetszettel egyszersmind teherhordó oszlopok gyanánt is szolgálhatnak, a nélkül, hogy- az eljárás és a szerkezet lényegében változás állana be. Két falnak szög alatt való találkozásánál oly7 állványoszlopokat alkalmazunk, melyek
