32893. lajstromszámú szabadalom • Kéménytoldat
jelen foganatosítási alaknál egyúttal a (28) tengelyre is reá van erősítve; utóbbi (42) alsó végénél kissé megvékonyítva, a (41) csészén centrikusán halad át. A csapágygyűrű a (3) tengelytok és ennek (44) sapkája közé van beerősítve; utóbbi a (43) csapágygyűrűnek kiszélesített (45) karimájára van reáhúzva és (46) szárnyai révén rögzíttetik, úgy hogy e szárnyak a (3) tengelytoknak (47) kistancolásaiba hátul bekapaszkodnak s szükség esetén fölső (48) végükön kissé ki vannak hajlítva. A (41) csészét alkalmas kenőanyaggal például valamely konzisztens zsírral töltjük meg, mely a (43) gyűrűn áthatol s e fölött a (3) tengelytok belterének egy részét is kitölti s a csapágygyűrűt keni. Hogy a lehulló korom és por a kenőanyagot ne tisztátlanítsa, a (41) kenőcsésze fölött egy (49) födő van a (3) tengelytokra erősítve, mely födőnek (50) karimája a (41) csészét födi és (51) külső pereme lefelé van hajlítva, Hogy forgószél a forgó sisakot le ne emelhesse, a (41) csészére az (53) beszögeléssel ellátott (52) rúgó van erősítve, melynek fölső vége ferdén viszszahajlik. Ezen (52) rúgó az (54) visszahajtása révén lehetségessé teszi a sisaknak a tengely tokjára való föltolását, miközben a födőnek (51) pereme a rúgó véget félrenyomja. Az (53) beszögelés azután a födőnek (51) pereme fölé kerül s nem akadályozza a (49) födőt a szabad forgásban, s a vele összekötött sisakot. A leírt kéménytoldatnak egyszárnyú szélvitorlája van. Ilyen egyszárnyú vitorláknál azt tapasztalták, hogy a szél nem képes fúvása irányában a vitorlát szilárdan fogva tartani, mert a vele szemben elhelyezkedő fölület (tulajdonképen csak egy él) igen kicsiny, úgy hogy a sisak állandóan ingadozik, a mi lényegesen hozzájárul a csapágy- és vezetékrészek kopásához. Hogy ezen hátrányt elhárítsuk, és hogy oly forgatható, csak egy szélvitorlával el- j látott sisakot alkothassunk, mely a szél- ' irányba beállva marad, az egyszárnyú szél- j vitorlát egyik oldalán egy (55) ütközőfal- j lal szereljük föl, mely a vitorla síkjából • függélyes síkban ki van hajlítva s megfelelő nagyságú (57) áttöréssel van ellátva azon czélból, hogy a tengely és toldatcsőre eső szélnyomást gyöngítsük. Ezen (55) ütközőfal a (4) szélvitorlának szabad végén csavarokkal vagy szögecsekkel van megerősítve. Az (55) ütköző fa! át az épület stíljének megfelelő betű- vagy védjegy-alakban is alkalmazhatjuk, a mi egyúttal lehetővé teszi, hogy e csekély különbség révén a gyártmányt hasonló más gyártmányoktól még nagyobb távolságból is megkülönböztethessük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kéménytoldat, az által jellemezve, hogy fölső (1) födele két, — a szélvitorlát és tengelyvezetékét közbezáró — részből áll, melyhez az alsó (6) födél egyrészről (7) oldalcsavarokkal, másrészről a fölső födélhez kiszélesített fejű (10) kapcsolóvas révén kapcsolódik, és melynél a (12) szívókúp több egyes lemezből áll, melynek visszahajlított karimái mint szélirányító (11) lemezek könnyen oldhatóan vannak összecsavarolva, melyhez végül a kéménycsőnek egyes lemezei (18) csavarok révén oldhatóan kapcsolódnak azon czélból, hogy a kéménytoldatnak könnyű szétszedése és összerakása lehetővé legyen téve. 2. Kémény toldat, az által jellemezve, hogy (16) fölerősítő toldatdarabja több szegmensszerű részből van kiképezve, melyeknek kifelé görbített (19) karimái közé oly (20) talplemezek vannak helyezve, melyek (21) és (22) belső és külső kiszélesedései valamely meghoszszabbító cső fö!ső vegének peremén támasztóélek gyanánt szolgálnak a (16) toldatdarab számára, mi mellett a (20) talplemez külső részén lévő lyukak arra valók, hogy beléjük túlnagy szélnyomás ellen biztosító támasztórudakat erősítsünk. | 3. Kéménytoldat, az által jellemezve, hogy a tengelyt tartó (29) kengyel mindkét alsó (30) vége a szívókúp kidomborodásába belülről megvékonyított (31) nyelve
