32834. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltópénztár

sára két, a negyed dolláros és féldolláros darabok bedugására pedig egy-egy (5) nyílás van alkalmazva, míg a (4) nyílások az 1, 2, 5, 10 és 20 dolláros érmek vagy papírpénzek bedugására szolgálnak. Minthogy a pénztárkezelő a tartályok tartalmát a (2) üvegfödelen át ellenőrizheti, mindig meggátolhatja, hogy az egyik vagy másik tartályból a pénz teljesen kifogyjon, a mennyiben a már majdnem teljesen kiürült tartályba újabb pénzdarabokat tehet. Az (5) nyíláson át bedugott pénzdarab a (27) csatornán (7. ábra) lefelé csúszik, míg azt a (28a) ütköző meg nem állítja, úgy hogy a pénzdarab a tartályba szállítására szolgáló (29) emelődugattyúra jut. Eme dugattyú átmérője kisebb, mint a megfelelő pénzdarabé, ellenben a (28) rúdnak apánz fölfelé mozgatása közben vezeték gyanánt szolgáló (30) fúratának átmérője a pénzdarab átmérőjével egyenlő. A pénztartályokban a pénzoszlopok a (28) rúd fölső fölületén nyugszanak oly berendezések közvetítésével, melyek lehetővé teszik, hogy alulról újabb pénzdarabokat vezessünk be (7., 44., 45., 48. ábra). A (28) rúd fölső fölíiletének mindegyik (42) mélyedésében (41) ujjak vannak forgathatóan ágyazva (46. ábra), melyeket a (43) rugók akként állítanak be, hogy (44) fölületeik a pénztartályban lévő pénzoszlop legalsó darabját közel a kerületéhez alátámasszák. Eme támasztófölületekhez kúpos (45) fölületek csatlakoznak, melyekre a legutoljára bedugott pénzdarab a dugattyú fölfelé mozgásánál rászorul és melyek a (41) ujjak oly elfordulását idézik elő, hogy a pénzdarab az ujjak között áthaladhasson, minek megtörténte után a rugók az ujjakat ismét a pénzdarab alá állíthatják. A (29) dugattyú — mint az a 48. ábrán látható — a (41) ujjak elfordulásának biztosítása czéljából akként emelkedik föl, hogy a legalsó pénzdarab és az ezen nyugvó egész pénzoszlop valamivel a (44) fölületek fölé emelkedjék és csak azután sülyedjen ismét le ezekre. A dugattyúnak kivágásai vannak, melyekbe az ujjak a pénzdarab átmenete után befogódzanak. A pénztartály alsó éle és a (41) ujjak (44) fölületei között a legalsó pénzdarab fölvételére és kiadására szolgáló (47) nyílással ellátott (48) kiadótolóka (7. ábra) van alkalmazva. Egy-egy tartálynak két vagy több kiadótolókája is lehet, nevezetesen attól függ eme tolókák száma, hogy egy tartályból mindig csakis egy, esetleg néha több pénzdarabot kell-e kiadni. A megrajzolt foganatosítási alaknál, például csakis a negyeddollárok kiadótolókái vannak többszörösen alkalmazva, úgy hogy tetszés szerint egy vagy két negyeddollárt lehet kiadni. Ennek megfelelően — mint az az 50—54. ábrán látható — két (48 48a) részből áll. Ha már most csak egy pénzdarabot kell kidobni, csakis a legfölső tolókát, ha ellenben két pénzdarabot kell kidobni, mindkét tolókát el-i toljuk. Azt a berendezést, mely eme két | tolókát egymással kapcsolja, később fog-I juk ismertetni. Ama pénztartályok, melyek csak papírpénz, illetve érmek és papírpénz fölvételére szolgálnak, következő módon vannak szerkesztve. Mind a hat tartálynak egy-egy (50) kamra (10. ábra) felel meg, melynek a hozzátartozó (24) tartály fölött egy (51) nyílása van. Evvel a tok egy (52) nyílása (1. ábra) áll szemben, mely nyílásokon az üres (53) pénzládikákat (11. ábra) dugjuk be. Ezek lefelé csúsznak és az (50) tartály hátsó részén oszlopban helyezkednek el. Mindegyik ládika egy-egy elől-hátul nyitott keretet képez, vékony bádogból áll és hátul két végén (54)-nél le van gömbölyítve. A megrajzolt kiviteli alaknál azt tételeztük föl, hogy az 1 és 20 dolláros pénzdarabok elhelyezésére szolgáló két-két tartály közül a jobboldaliba lehet érmet és papírpénzt elhelyezni, ennek megfelelően eme két tartály keresztmetszete a pénzládikák alkalmazhatása czéljából nagyobb, mint a másik kettőé. A berakott üres pénzládikák az (50) tartály alsó részéből egy (55) vezetéken a megfelelő (24) tartályba mennek át, hol azokat egy fix (56) lécz akként rögzíti, hogy az (55) vezetékben lévő ládikák előre tolásánál a sorban elől lévő ládika a (24) tartályba bejutott egész osz-