32801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érczek előkészítésére a fémek nyerésére

- 3 — azáltal foganatosítjuk könnyen, liogy az egész anyagot egy mágneses érczszeparátoron vezetjük át, mely a vasat eltávolítja, vagy, hogy az anyagot egy közönséges lyukasztott dobon vezetjük át, mely a vasforgácsokat úgy a durva szemcsés, mint a finomabb masszától elválasztja. A vasforgácsoktól megszabadított kezelt anyagot ezután osztályozócsatornába helyezzük, melyben a durvaszemcsés anyag kőzet gyanánt elkülöníttetik, míg az ólmot tartalmazó finomabb anyag átfolyik. Ezen iszap ezután röpítőgépben vagy szűrősajtóban teljesen vízteleníttetik, mire kész érczet kapunk, mely esetleg brikettek alakjára hozható. Az eljárást úgy száraz, mint nedves úton foganatosíthatjuk azon különbséggel, hogy száraz úton való kezelésnél osztályozócsatorna helyett légszeparátort, szitát vagy más ezélszerű készülékeket alkalmazunk. A mellékelt rajzon a kezelési folyamat vázlatosan van föltiintetve. (a) aprítógépet jelöl, mely oly szerkezettel bír, hogy csak kevés port szállít. Ezen gépben az érczet, pl. egész 0'5 mm. nagyságra fölaprítjuk, megfelelően azon szemcsenagyságúnak, melynél föltételezhetjük, hogy az érczszemcsék a kvarczszemcséktől teljesen elkülöníttettek. Igen durva szemcsés ércznél a fölaprítást 3—6 mm. nagyságban végezhetjük. A fölaprítás után az anyag a (b) osztályozó csatornába kerül, melyen a kapott iszap átfolyik és az (n) gyüjtőtartány felé halad, melyből az (m) szűrősajtón vezettetik át, melyben egy már meglehetősen ólomgazdag érczet kapunk. A durva szemcsés anyag a (b) osztályozócsatornából a (d) dobba vezettetik és megfelelő mennyiségű, a (h) tartányból vett vasforgáccsal kevertetik, mire a dobot addig forgatjuk, a meddig erre szükség van, hogy az egész ólomfénymennyiség finom iszappá alakuljon át. Föltesszük, hogy ezen érez szétdörzsöléséhez szükséges idő legföljebb egy órát tesz ki. A (d) dobból a vasforgácsok, durva szemcsés kőzet és finom ólomfény az (f) dobon folyik át, mely lyukasztással bír; e lyukasztás a kvarczszemcsék és ércziszap átfolyását megengedi, míg a vasforgácsokat visszatartja. A vasforgácsok egy csatornán át (g) felé folynak és önműködően ismét a (h) tartányba emeltetnek, melyből a kezelt anyaghoz újra hozzákeverhetők. A kőzet, valamint az iszap az (f) dob lyukain átfolyva az (i) mosókészűlékbe kerül. A mosókészűlékben a kőzet a fenéken összegyűlik és a készülékből eltávolíttatik, míg a finomabb iszap a (k) iszaptartányba jut és innét az (1) szűrősajtón halad át, melyben tehát az érez szilárd pogácsák alakjában összegyűjtetik. Természetesen előnyösebb, ha az említett (d) dob helyett egy hosszabb, kissé ferde forgó dobot alkalmazunk, mely folytonosan dolgozik, a mennyiben az anyag egyik végénél belép és másik végénél eltávozik; továbbá szűrősajtók helyett folytonos üzemű centrifugákat is használhatunk. Mint a föntebbiekből kitűnik, az eljárás foganatosítására csak kevés munkásra van szükség, egy munkás kell az éreznek az aprítókészűlékbe való behelyezésére, egy munkás a csapágyak kenésére és két munkás a szűrősajtók kezelésére, azaz összesen négy munkásra van szükség, míg egy közönséges, még oly kis mosóműnél legalább 16 munkásra van szükség. Egy ezen eljárás szerint dolgozó telep tőkéje is igen csekély, minthogy költséges gépekre nincs szükség. A munkateljesítmény teljesen a telep nagyságától függ és természetesen bármily nagy mértékig fokozható, valamint tetszésszerinti kis mértékben is kifejthető, minthogy ezen eljárás foganatosítására a legkisebb müveket építhetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás t'5 egész 4-5 keménységi fokkal bíró érezek előkészítésére, melyek az illető ércznél keményebb ásványban találtatnak, jellemezve azáltal, hogy az előzetesen fölaprított anyagot, melyet tehát különböző keménységű szemcsék keveréke képez, oly dörzsölésnek vetjük