32708. lajstromszámú szabadalom • Akumulátor és eljárás annak előállítására

— 2 — gal töltjük ki, mely legczélszerűbben nikel-és ezüstoxidból áll. A csavarmenettel ellátott pozitív (12) pólustestet a (11) hüvelybe csavaroljuk s az akkumulátor belsejében (14) gummitömbbel és (13) gummihüvelylyel szigeteljük (1. és 7. ábra). A (20) szemölccsel ellátott (16) szorítólemez s a (15) szorítólemez a (19) szigetelőlemezekkel együtt az akkumulátorfedő alatt, illetőleg fölött van elrendezve, s ehhez egy belső (18) s egy külső (23) anyával szorosan odaszoríttatik. A (18) anya a (16) szorítólemeztől a (17) gummilem«zzel, s a (23) anyának (22) alátétlemeze a (15) szorítólemeztől (21) gummilemezzel van elszigetelve. A (3) negatív elektróda egy rézsodrony szövetből áll (9. ábra), mely hengeres alakra van meghajlítva é3 úgy van összeszőve, hogy belőle befelé semmiféle drótvégek nem állanak ki, és emelkedések sincsenek rajta. A (3) sodronyszövethenger (24) gummigyűrűkön fekszik (1. és 8. ábra), melyek a (9) gummicsőre egymástól megfelelő távolságban föl vannak húzva, s melyek a hengert körülbelül 4 mm. távolságban tartják ezen csőtől. A sodronyhenger végeit (31) vörösrézszalagokkal (2. ábra) (25) gum- ( mitárcsák kerületéhez erősítjük, mely utóbbinak (26) körhornyába (1. ábra) a (9) gummicső benyúl, mi mellett a (10) cső mindkét végén (27)-nél a gummitárcsák által tömören elzáratik. A (3) dróthengernek egyik végéhez (28) rézlemez (2. ábra) van forrasztva, melynek fönt egy (29) gummisapkával szigetelt füle van, s ez a (30) szögecs segélyével a szekrény oldalfalához van erősítve, mely az akkumulátornak negatív pólusa. A (9) hengernél finomabb szövésű (37) drótháló, mely a (31) szalagokra (2. ábra) vagy a szekrény oldalfalaira van (4. és 5. ábra) megerősítve, arra szolgál, hogy a leváló zinket fölfogja s ennek az akkumulátor fenekén való lerakódását meggátolja, mi mellett azonban a tisztátlanságokat átbocsátja. Az akkumulátor szekrényének fenekét és oldalfalait czélszerű a szigetelő anyagból való (32) középső részből és (35) végrészeiből álló (10. és 11. ábra) vályualakú béléssel ellátni, hogy a zinknek a fémfalakra való lerakódását meggátoljuk, mert különben ezen utóbbiak vezetőképessége csökkenne. Ha ilyen bélést nem alkalmazunk, akkor a (28) lemezt ós (30) szögecset elhagyhatjuk, a mennyiben ilyenkor a (9) henger homlokvégeit fölhajtjuk s közvetlenül a szekrény falához erősítjük. A hengernek alátámasztására ezen esetben (36) bordák szolgálnak (4. és 5. ábra), melyek a szekrény fenekén vannak elrendezve. A pozitív elektróda számára az ismeretes töltőanyagok helyett előnyösen nikel- és ezüstoxidból Ni(OH)2 és Ag20 álló (38) töltőanyagot alkalmazunk, melyet a következőképen állítunk elő: Nikéit és ezüstöt salétromsavban teljesen föloldunk s azokat ezen oldatból erős kálivagy nátronluggal oxidok alakjában kicsapatjuk, azután a savakat stb. leöntjük s a csapadékot vízzel alaposan kimossuk és megszárítjuk. A száraz csapadék finom és teljesen összekevert nikel- és ezüstoxidpor, melyeknek képlete Ni(OH)2 és Ag20. Az akkumulátor üzemében az ezüstoxid a vezetőképességét szolgáltatja s az oxigénnek egy részét a nikeloxid szolgáltatja. A feszültség szempontjából mindkét oxid lényegileg azonos tulajdonságokkal rendelkezik, s minthogy a nikeloxidnak kisebb atomsúlya van, a két fémnek együttes használatával igen kedvező eredményt kapunk, a mennyiben először az ezüstoxid ad bizonyos feszültséget, s azutá a vittaloxid szolgáltat gyakorlatilag ugyanolyan feszültséget, úgyhogy az akkumulátornak kisütés közben gyakorlatilag állandó feszültsége van. Az akkumulátor teljesítő képessége lényegesen emelkedik, ha elektrolitnak lehetőleg tiszta alkálikus zinkoldatot — mint zinksavas kálit — használunk. Ilyen tiszta oldatot úgy kaphatunk, hogy a fönt leírt akkumulátorba közönséges zinksavas kálioldatot öntünk s az akkumulátort töltjük, mikor is a zink a negatív elektródára rakódik ; ezen eljárást többször ismételhetjük. A folyadékot azután leöntjük s a lecsapott