32665. lajstromszámú szabadalom • Kazán

5. ábra mutatja, könnyen eltávolíthatók és hozzáférhetők. A csöveknek a f üggélyes vízkamra felé eső végükön, és pedig alul nyílásaik vannak azon czélból, hogy a víz a csövekben szabadon keringhessen s az iszapnak a csövekben való lerakódása megakadályoztassák. A (g) csöveknek a másik vízkamra felé eső végei egész kerületükön lyukakkal vannak ellátva. A víz visszavezetésére szolgáló (e) kamra a kazán aljáig meg van hosszabbítva s a kamra legmélyebb helyéről a (h) csöveknek egy sorozata indul ki, mely csövek egy harántirányú (i) gyűjtőbe torkolnak. Az(i) gyűjtőt viszont a gőzgyűjtő gyanánt szolgáló fölső (f) vízkamrával két vagy több sorban elrendezett s zárt falat képező (j) függélyes csövek kötik össze. A (h) csövek között elegendő tér van hagyva, hogy a (k) rostélypálczák a csövek közé legyenek helyezhetők. A rostélypálczák sajátos szerkezetét a 6—8. ábrák tüntetik föl részletesen. A kazán rostélyát az egymással kombinált (h) csövek és a rostélypálczák szolgáltatják. A kazánnak vízzel való táplálása és a víz kiürítése az (e) vízkamra legmélyebb részében megy végbe, hol egyúttal az iszap is lerakódik. A tűzgázok útjának meghosszabbítására az (1 m n) közfalak szolgálnak, melyek közül az (1) fal a (g) csőköteg alsó sorának csövei közé illesztett pálczákból áll. A gőzök az (o) csövön, a gázok pedig a (p) kürtőn távoznak. A kazánt végül a (q) köpeny veszi körül, alsó részen az (r) tüzelő nyílással. A (q) köpenynek azonkívül (s t) ajtai vannak, melyeken keresztül a (g) csöveket vizsgálhatjuk meg. A leírt berendezés, a kazán csekély magasságának daczára, tágas elégető kamra alkalmazását teszi lehetővé. A rostélyról fölszálló gázok a (g) elgőzösítő csőköteg alsó részét és a függélyes (j) csőfalat nyaldossák s aztán az elgőzösítő csövek között lefelé haladva, végül a fölső (a) víztartány (d) füstcsövein áramolnak át s innen a kürtőbe távoznak. A gázok eközben igen nagy utat tesznek meg, mi a hő kihasználása szempontjából nagyon kedvező. A gázok útját a rajzon nyilak jelzik. A víznek a kazánban való keringését szintén nyilak jelzik a rajzon. Az igen élénk vízkeringés megakadályozza, hogy az iszap a (g) elgőzösítő csőkötegben lerakódjék. Az iszap a függélyes (e) vízkamra alsó részében rakódik le, honnan könnyen eltávolítható. Ellenben a kazánkő a (h) és (j) csövekben rakódik le, melyek a legerősebben hevíttetnek s elrendezésük és egyenes voltuk következtében a legkönnyebben tisztíthatók. A vízcsövekben lévő víz gőzzé alakul, mely bizonyos mennyiségű vizet ragad magával. E vízgőzkeverék az (i) gőzgyűjtőbe s innen a fölső (a) tartányba áramol, melyben a gőz a víztől elválik. Mivel a gőz eközben a (d) fiistcsövek fölső részeit is körüláramolja, a kazán elhagyása előtt kissé túlhevíttetik. SZABADALMI IGÉNY. Kazán, jellemezve az által, hogy fölső részében a füstcsöveknek egy csoportját tartalmazó tartány van keresztben elrendezve, melybe egy lefelé irányuló, mintegy függélyes és egy körülbelül vízszintes vízkamra torkol, mely kamrák egy elgőzösítő csőköteg útján állnak egymással összeköttetésben, míg a függélyes vízkamrát vízvezető c:övek, melyek a közéjük helyezett rostélypálczákkal együtt a rostélyt alkotják, egy keresztben elrendezett gyűjtőkamrával kötik össze, mely viszont a körülbelül függélyes (j) csőfal útján a közelítőleg vízszintes (f) vízkamrával van összeköttetésbe hozva, azon czélból, hogy a kazán csekély térfoglalás mellett a víznek nagymérvű és gyors elgőzösítését tegye lehetővé. (1 rajzlap melléklettel.) PMXA8 DÉSZ VÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTED