32655. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés elektromótorokhoz
kefe nem fekszik többé a kapcsoló hengerre, hanem az (5) kefe jön avval érintkezésbe, ennek következtében az (I) mótor fegyverzetének a (90) vezetéken átmenő áramköre megszakad, ellenben záródik ennél az (5) kefénél. A (90) vezeték és a (89) vezeték között a (72) kondenzátor van a mótor fegyferzetét tápláló kommutátorral párhuzamosan bekapcsolva. Míg a kapcsolóhengernek most következő (4—4), (5—5), (6-6), (7—7), (8-8) és (9—9) állásainál a fentebb leírt áramkörök változatlanok maradnak, a (37) excenter ezenközben a (23) gyűrűt fokozatosan kö zelíti a kommutátorhoz, úgy hogy az egymás után jön a kommutátor kontaktus rúgóival kapcsolatba. Végül a (10—10) állásnál a (10) kefe jön a kapcsolóhengerrel érintkezésbe és így az (I) mótor (77) fegyverzete elé a (75) ellenállás egy része bekapcsolódik, mi a mótor sebességének növekedését idézi elő. Ugyanekkor az (1) kefe is érintkezésbe jön a kapcsolóhengerrel, úgy hogy a kommutátor röviden záródik. A (11—11) állásnál azonban a (9, 11 és 12) kefék is elhagyják a kapcsoló hengert. A (9) kefe kontaktusának megszűnése azt idézi elő, hogy a (75) ellenállás növekedik, a (11) kefe kontaktusának megszűnése következtében pedig a (D) mótor áramköre szakad meg, úgy hogy a kommutátor megáll és a centrifugáiszabályozó kontaktusát zárja. Ennek következtében az (E) főkikapcsoló mágnese sem volna gerjesztve, ha a (12) kefe kontaktusa, mely rövid zárlatot okozna, ugyancsak meg nem szakadna. A röviden zárt kommutátor kikapcsolása következtében sok energiát takarítunk meg, mely egyébként a kommutátor üres járatására volna szükséges. A kapcsolóhenger következő (12—12) állásánál a (8) kefe kontaktusa is megszűnik, minek következtében az (I) mótor gerjesztő áramkörébe kapcsolt ellenállás még inkább nő. Ez az egyedüli változás, a mi az áramkörben föllép. Végül a (23—13) állásban a (7) kefe is elhagyja a kapcsoló hengert és így az egész (75) ellenállás bekapcsolódik a gerjesztő áramkörbe; az áramkör egyébként ennél az állásnál is teljesen változatlan marad. Mint ez a mondottakból kitűnik, a (12) kefe a kapcsolóhenger amaz állásai kivételével, melyeknél a kommutátor röviden van zárva, mind)g érintkezik a kapcsolóhengerrel és ennek következtében a (G6) elektromágnes gerjesztése mindig megszűnik és az (E) főkikapcsoló mindig megszakítja a fővezetéket és evvel a komutátor áramkörét is, tehát meggátolja az áram erősségnek túlságos fölnövekedését;, mikor a kommutátor valamely okból idő előtt röviden záródik. Úgy tapasztaltuk, hogy ha a kommutátor aránylag hosszú ideig tartja az áramkört zárva, a megszakítás helyén az áram gyengítésére kevesebb ellenállás elégséges, mintha az áramkör csak rövid ideig van zárva. Ezért a (23) gyűrűn (25) és (27) kontaktus darabok vannak kiképezve, melyek ép úgy, mint a (24) és (26) kontaktusok különböző hosszúságú kontaktusrugókkal működnek együtt. Ezek a kontaktusrugók az egymással ellenállások útján kapcsolt kommutátor szegmentumokon vannak alkalmazva és hosszuk a (24, 25) kontaktusokkal együtt működő kontaktusrugók hosszához viszonyítva akként van megszabva, hogy eme kontaktusrugók egymás után akkor jöjjenek a (23) gyűrűvel érintkezésbe, mikor a kommutátor áramzárásának ideje maximális kezd lenni, illetőleg mikor már aránylag nagy számú kommutátor szegmentum van egymással kapcsolva. Az ellenállások kikapcsolasa által az ellenállások okozta rézveszteségek is csökkenthetők. Ha a fegyverzet áramkörében és ennek megfelelően a maximálkikapcsoló (54) esévéjében az áramerősség túlságosan fölnövekszik, a jelzett cséve az (55) vasmagot meghúzza és így az (59, 60) kontaktusoknál az áramkör záródik, ennek következtében a (66) mágnescséve is röviden záródik és a mótoráramkört megszakítja. A kapcsolóhenger a mótoráramkört csak egy sarkon szakítaná meg, azonban minthogy kívánatos, hogy a motort két sarkúan kapcsolják ki, a főkikapcsoló van alkalmazva, mely a maximál kikapcsoló hatása alatt a
