32609. lajstromszámú szabadalom • Automata levélbélyegek és hasonlók elárúsítására

több bélyeg kiadását meggátolhassuk, a csíkot mozgató részeket csakis akként kell méretezni, hogy ezek a normálisnál a maximális különbséggel nagyobb bélyegmezőt is kellő mértékben tolják el. A gyakorlatban soha, vagy a legritkábban fogunk avval az esettel találkozni, hogy valamely mező hossza a berendezés szerkesztésénél alapul vett maximális hosszúsággal egyenlő legyen és a bélyegmezők ettől az egy esettől eltekintve, mindig túlságosan messze tolódnak előre, vagyis az utolsó bélyegmező leválasztása után a bélyegcsíkot mindig vissza kell vezetni a normális helyzetébe, hogy a mozgató tagok a csíkot a megfelelő ponton fogják meg és a megfelelő mértékben tolják előre. Ily berendezés egy foganatosítási alakja látható a csatolt rajz 1—6. ábráján, melyek az egyes részeket különböző állásokban tüntetik föl és melyeken csak a találmány megértéséhez szükséges részek vannak ábrázolva. Eme rajzokon a három (sl s2 s3) mezőből álló csík van föltüntetve, mely két (a, al) és (b bl) hengerpár között megy át. A fölső hengerpár végzi az előretolást, az alsó a bélyegmező leválasztását. Ebből a czélból pl. az alsó hengerek gyorsabban forognak, mint a fölsők, úgy hogy az alsó hengerek a legutolsó bélyegmezőt is gyorsabban mozgatják előre, mint a fölső hengerek az ezt megelőző (a rajzon (s2)-vel jelölt) bélyegmezőt, tehát az alsó hengerek az utolsó bélyegmezőt a lyukasztás mentén leszakítják a többiről. Hogy már most a fölső hengerpár mindig csak meghatározott hosszúságú úton tolhassa el a bélyegcsíkot, az (al) hengerben két (c) horony van kiképezve, melyek között a bélyegmező maximális hosszával egyenlő hosszúságú ép palástfölületek maradnak. A két hengerpár között még egy (d) nyelv vagy kar van alkalmazva, mely a (dl) csap körül forgathatóan van az (e) karra szerelve. Ez a kar ugyancsak forgathatóan van az (el) csap segélyével az állványba ágyazva. Mindkét kar az automata által forgásnak indított (f) és (g) | excenter hatása alatt áll, nevezetesen az ' (e) kar (el) csapjával támaszkodik a (g) | excenterre, míg a (d) kar az (f) excenterre j fekszik. Eme berendezés munkafolyamata a rajzok alapján a következő: Az 1. ábrán látható helyzetben a csík szabad, vége pedig az (f) excenterkorong által fölemelt (d) karon nyugszik. Mikor az (a al) hengerek forgásnak indulnak, ezek az (sl) bélyegmezőt megfogják (2. ábra). Ebben a pillanatban a (g) excenter a (d) kart a bélyegcsík alól eltávolítja, úgy hogy a csík akadály nélkül juthat a 3. ábrán látható helyzetbe, melyben az az alsó hengerpárt majdnem elérte. Ekkor az (e) kar a szélső bal állásába tért ki, az (f) excenter pedig a (d) kart a legmélyebb állásába engedte leesni. Most már az (sl) bélyegmezőt a gyorsabban forgó (b bl) hengerpár fogja meg (4. ábra), úgy hogy ez az (sl) bélyegmező a csíkról leszakad. A leszakadt (sl) mezőt (6. ábra) az alsó hengerek kiadják, a fölső hengerek pedig a következő (s2) mezőt tolják előre. Ezenközben az (e) kar (e2) peczkét a (g) excenter eleresztette, úgy hogy a kart a (d) karral együtt egy rúgó stb. jobbfelé tolhatja, míg a (d) kar a csík alá nem kerül és a leválasztott (sl) mező fölső végét kissé jobbfelé el nem tolja. A részek további forgásánál az (s2) mező is lefelé mozog, mindaddig, míg az (al) henger (c) hornya a jelzett mező elé n^m kerül és a fölső hengerpár a mezőtelnem ereszti (6. ábra). Ugyanekkor az (f) korong a (d) kar alá kerül, ezt fölemeli és így a bélyegcsíkot is a kellő kezdeti állásba viszi vissza (1. ábra), úgy hogy a berendezés újabb működtetésénél a legalsó bélyegmezőt a 2. ábrán látható helyes módon fogja meg újból. Hogy a föntebb leírt berendezés minő módon van szerkesztve, az természetes3n teljesen mellékes, az egyes részek igen sokféleképen módosíthatók. így pl. mellékes, hány horony és hogyan van a mozgató hen-i geren kiképezve, ép így a hengereket meg| fogókkal is lehetne helyettesíteni, melye-