32507. lajstromszámú szabadalom • Gép mindig egy irányban folyó elektromos áramok létesítésére

— 4 — Ebből következik, hogy a (21) kondensa tort töltő áramok intenzitása a «h» feszültség csökkentésével számbavehető mértékben nem növelhető. A leírt gép e szerint térmágnesének állandó intensitásu áramokkal való gerjesztésekor gyakorlatilag véve állandó intensitásu, de változó feszültségű egyenáramot szolgáltat. Ha ellenben a «h» feszültséget állandósítani akarjuk, bármilyen is legyen a (20, 13) vezetékek által fogyasztott áram intenzitása, akkor a gép térmágnesének gerjesztését azon mérvben kell növelnünk, amilyen mérvben ezen intensitás növekedik. Ezen czélból a gép térmágnesén compoundtekercselést alkalmazunk. Minden egyes sarkrészt, pl. az (1) sarkrészt, amint a 6. ábrából látható, az (5) és (51) csévékkel szereljük föl. Az (5) csévéket egy a (28) erőforrás által kisfeszültségű, de állandó iutenzitási árammal táplált zárt áramkörbe igtatjuk. Az (51) csévéket pedig a (13) visszavezetékbe sorosan kapcsoljuk. Ez utóbbit, ha esetleg nem volna földvezeték, a földdel is köthetjük össze, amikor is az (51) csévék szigetelése semmi nehézséget nem okoz. Amint tehát látható, a leírt gépek, midőn fegyverzetünknek minden egyes áramköre egy-egy szikrapályával van összekötve, úgy viselkednek, mint a kollektorral fölszerelt gépek. Tehát azokat párhuzamosan is kapcsolhatjuk anélkül, hogy synchronikusan . kellene őket hajtani. De lehet azokat, amint a 7. ábrában föltüntetett schema szemlélteti, sorosan is kapcsolni, midőn állandó intenzitású, de változó feszültségű áramot akarunk gerjeszteni. A 7. ábrában a (13) és (20) vezetékek közé két gép sorosan van bekapcsolva. Az első gép fegyverzetáramkörei (10, 11, 12) vei, fojtó csévéi (14, 15, 16)-al;

szikrapályái (17, 18, 19)-el és kondenzátora (21)-el van jelölve. A második gép fegyverzetáramkörei (101, 111, 121)-el, fojtó csévéi (141, 151, 161)-el, szikrapályái (171, 181, 191)-el és kondenzátora (211)-el van jelölve. Ezen schema egyszersmind azt is szemlélteti, hogy miként kell az összeköttetéseket foganatosítani. Az előzőkben föltételeztük, hogy az alkalmazott szikrapályák egymástól bizonyos légközzel elkülönített (29, 30) golyók által képeztetnek. Hogy a fényív rögtönös kioltása biztosíttassák, midőn az átugró áram intenzitása zérussá válik, előnyös valamely ismert módszert alkalmazni, pl. a szikrapálya golyói közé levegőt fúvatni, amint ezt a 8. ábra szemlélteti. Lehet azonban úgy is eljárni, hogy a golyók helyett egy kétsarkú elektromágnes sarkai között a (29) és (30) szarvakat (9. ábra) rendezzük el, amikor is a fényív rögtön eloltatik, mihelyt az azt föntartó intensitás bizonyos határon túl csökken. De ezen eredményt igen egyszerű módon akként is érhetjük el, hogy a (29, 30) golyókat egy evacuált tartályba zárjuk. (10. ábra.) A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy az áramlás ily tartály alkalmazásánál azonnal megszűnik, mihelyt az áram intenzitása bizonyos határ alá sülyed. Végül a legjobb és legbiztosabb hatást érjük el, ha a szikrapálya golyói helyett egy evacuált, megfordított U-alakú tartály (11. ábra) száraiba töltött higanycseppeket alkalmazunk. Ily elrendezésnél nemcsak hogy az áramlás közben az ellenállás igen elenyésző, hanem az áramlás megszűnése is hirtelen történik és az elektródák felületei nem kopnak. Valahányszor a szikrapályának a szabad levegőben elrendezett golyók közötti hoszszát növeljük, az átcsapáshoz szükséges feszültség igen tetemesen növekedik, ami azonban nem áll, ha a golyókat vacuumban rendezzük el, bármilyen anyagból legyenek ezek készítve. Ez utóbbi elrendezésnél tehát a feszültség bármely átütési távolságnál igen állandó. Ha ezen esetben az átcsapáshoz szükséges feszültséggel egyenlő vagy ennél nagyobb feszültségű áramokra van szükségünk, akkor minden egyes szikrapálya helyett előuyösen két vagy több ilyen, sorosan