32507. lajstromszámú szabadalom • Gép mindig egy irányban folyó elektromos áramok létesítésére

elrendezett hat csévével bír, ahol is az egymással szemben fekvő csévéknek egyik vége a (9) csúszó gyűrűvel párhuzamosan van összekötve, mely a (13) visszavezetékkel áll összeköttetésben, másik végük pedig a (10, 11, 12) csúszó gyűrűkkel van összekötve. Ily módon három különböző áramkört nyerünk. Ezekben oly elektromótorikus erők gerjesztetnek, melyek egymáshoz képest egyharmad periódussal el vannak tolva. A fegyverzetet természetesen akár csak egy, akár pedig tetszőleges számú áramkörrel láthatjuk el, melyekben ugyanannyi különböző phasisu elektromótorikus erő gerjesztetik. Egyszerűség kedvéért a következőkben feltételezzük, hogy a fegyverzet három áramkörrel bír. Továbbá feltételezzük, hogy a dynamogép térmágnese rögzített, míg fegyverzete forog, bár semmi sem változik, ha a fegyverzetet rögzítjük és a térmágnest forgatjuk. A (10, 11, 12) gyűrűkön három kefe csúszik, melyek három áramkörrel állanak összeköttetésben, melyekbe egy (14, 15), ill. (16) fojtócséve és egy (17,18), ill. (19) szikrapálya van beigtatva. A 2. ábrában a szikra pályák végvezetői példaképpen egymástól kellő távolságban tartott (29, 30) fémgolyók által képeztetnek. Erre vonatkozólag megjegyezzük, hogy: 1. A golyók között az elektromos ív létesítése czéljából «H» feszültséget kell létesíteni. 2. Mihelyt a elektromos ív már létrejött) akkor ellenállása rögtön elhanyagolhatóvá válik. 3. Az elektromos ív azonnal megszűnik, mihelyt feszültsége zérusig vagy bizonyos határ alá csökken. A (10, 11, 12) csúszó gyűrűkre illeszkedő kefék a három (29) golyóval vaunak összekötve. A másik három (30) golyó a (20) vezetékkel van összekötve. A (20) és (13) zezetékek közé a (21) kondenzátor van igtatva, melyet akkumulátor battériával vagy voltmeterekkel is helyettesíthetünk. Az említett (20) (13) vezetékek közé azon munkakészűlékek vannak kapcsolva, melyekben a nyert egyenáram hasznosítandó. Föltételezzük, hogy a (21) kondenzátor kapaczitása oly nagy, hogy az a (20) és (13) vezetékek között a gép fegyverzetáramköreiben létesített elektromótorikus erők periodusharmadában fentartott feszültség állandó voltát biztosítja. Jelöljük az ezen «H» feszültségnél kisebb feszültséget «h»-val. A 3. ábra a fegyverzet egyik áramkörében fejlesztett «E» elektromótorikus erőnek az idő függvényekénti változásait szemlélteti. A «H» és «h» ordináták közül az első a szikrapálj'a legyőzésére szükséges feszültséget, a második pedig a (21) kondenzátor lemezei között föntartott feszültséget képviseli. A schraffbzott (Sl) és (82) terűletek, mint már említettük, szükségképpen egyenlők egymással. Föltételezzük, hogy a gép akként van méretezve, hogy az «E» elektromótorikus erőnek maximalis «Em» positiv értéke nagyobb «H—h»-nál, ellenbsn maximalis «em» negativ értéke kisebb «H—h»-nál. Midőn semmi áram nem folyik a szikrapályákon a (29) és (30) golyók közötti «E'» feszültség egyenlő legyen «H—h»-val. A 4. ábrában ezen «E'» feszültségnek az idő függvényekénti változásai vannak föltüntetve. Az ábrában berajzolt vízszintes egyenesek «H» és «—H» ordinátákkal bírnak. Mint már említettük az «E» elektromotorikus erőnek maximalis Em értéke nagyobb a «H-f-h» összegnél. Az «E'» elektromótorikus erőnek maximalis «E' m» értéke egyenlő lesz «Em-f-h»-val, tehát nagyobb lesz, mint «H.» Következésképen egy bizonyos <«tl» pillanatban a szikrapályák golyói között létesített feszültség elég erős lesz arra, hogy a fényívet előidézze. Ennek föllépte után a feszültség rögtön g) akorlatilag véve zérussá válik, amennyiben a fényív rövid zárlatot létesít. A «tl» pillanattól kiindúlva, a fegyverzetnek az «E» elektromótorikus erőt létesítő áramkörén oly áram folyik, melynek «I» intenzitása fokozatosan nagyobbodik, amint ezt a 4. ábrában a? (1) vonalak mutatják