32491. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elzáró készülék fölvonók aknanyílásaihoz

- 2 — szerűen a (8) csukló alá nyúlik, (10) karja pedig súllyal vagy rúgóval úgy van megterhelve, hogy az daczára a (7) súly vagy rúgó hatásának, az ollót nyitva, illetve az aknanyílást zárva tartja, úgy hogy a (7) súly vagy rúgó csak akkor jöhet működésbe, ha a (9 10) emeltyűt tehermentesítjük, illetve az ollóra gyakorolt nyomását megszüntetjük, a mit a fölvonókosár idéz elő. A (9 10) emeltyű az (5) kar végére van ágyazva. A mellékelt rajzon a (9 10) emeltyű kikapcsolására két kiviteli alak van példaképen bemutatva. Az 1. és 2. ábrán látható kiviteli alaknál a (10) emeltyűkar a (11) kivágással van ellátva, melybe egy, a (3) tartóra forgathatóan ágyazott (12) keréknek (13) csapja nyúlik. A (12) kerék kötéltárcsa gyanánt van kivivé, mely körül egyik végével a kerékhez erősített (14) kötél fut. Ezen kötél másik vége a (15) súllyal vagy rúgóval terhelt (16) emeltyűkarhoz van kötve, mely a kötél húzása által a (12) tárcsát az 1. ábrán látható nyíl irányában elforgatja, úgy hogy a (13) csap a (10) emeltyűkart azon állásába hozza, melynél a (9) emeltyűkar az ollót nyitja, úgy hogy az aknanyílás zárva van. A (15) súlynak vagy rúgónak természetesen oly erősnek kell lennie, hogy az a (7) súly vagy rúgó hatását legyőzze. A (16) emeltyűkarnak (18) tengelyén, mely a (3) tartóra van forgathatóan ágyazva, egy másik (17) emeltyűkar van ékelve, melynek czélszerűen görgővel ellátott vége egy, a (19) fölvonó kosárra (2. ábra) beállíthatóan megerősített, ismeretes (20) ütköző sín pályájába nyúlik. A (19) kosárnak az aknanyílás mellett való elhaladásánál vagy abba való beállásánál a (20) sín a (17) emeltyű elforgatása által a (16) kart megemeli, úgy hogy a (14) kötél meglazul, és a (9 10) emeltyűnek az ollóra gyakorolt nyomása megszűnik. Ennek következtében a (7) súly vagy rúgó fölszabadul és az aknanyílást nyitja, illetve az ollót csukja, mely a (9) emeltyűkart magával víve, a (10) emeltyűkart a nyíllal ellenkező irányban elforgatja. Mihelyt azután a fölfonó kosár az aknanyílást elhagyja, a (15) súly vagy rúgó hatása alatt a kötél ismét megfeszül s a (12) tárcsát a nyíl irányában elforgatja, minek következtében a (9 10) emeltyű az ollót az 1. ábrán látható, vagyis záró helyzetbe hozza. A (21) hengerpár arra szolgál, hogy a kötél a (12) tárcsa hornyából ki ne ugorjék. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál a (10) emeltyűkar (11) kivágásába nyúló (13) csap ugyancsak egy (12) kerékbe van erősítve, mely kerék helyett azonban, mint a 4. ábrán pontozva látható, egy forgatytyút is alkalmazhatunk. A (12) kerék vagy forgattyú a (22) hüvelyre van ékelve, mely hüvely egy, a (3) tartóra erősített (23) hüvelyben elforgatható, de hosszirányban el nem tolható. A (22) hüvelybe egy (24) rúd nyúlik be, mely a hüvelyben ékvezetékben eltolható, úgy hogy a (22) hüvelynek a (24) rúd forgásában részt kell vennie. A (24) rúdat a 3. ábrán látható helyzetben a (25) rúgó tartja meg. A (24) rúdon egy (26) peczek hatol át, mely a (23) hüvelynek csavarmenetszerű (27) kivágásaiba nyúlik, úgy hogy a (24) rúdnak eltolásánál az egyszersmind el is forog. A (24) rúd vége a (19) kosárra erősített I (20) sín útjába nyúlik, úgy hogy utóbbi a | kosárnak az aknanyílásba való beérkezténél a (24) rudat befelé eltolja, minek következtében a (24) rúd a (12) kereket vagy forgattyút s ezzel együtt a (10) emeltyűkart is az 1. és 4. ábrán látható nyíllal ellenkező irányban elforgatja s így a (7) súly vagy rúgó a már leírt módon érvényre jut. Mihelyt azután a kosár az aknanyílásból eltávozik, a (25) rúgó a (24) rudat kifelé tolja, úgy hogy az most a (12) kereket és (10) kart a nyíl irányában elforgatja s ennek következtében utóbbi, illetve az ezzel ! összefüggő (9) kar az ollót a (7) súly ellenében a már leírt módon záró helyzetbe hozza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő elzáró készülék föl vonók aknanyílásaihoz, az által jellemezve, hogy