32490. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kikapcsoló

- 6 — rong megtelt, illetőleg egy teljes körülforgást végzett, úgy hogy a készülék viszszaállítása előtt a korongot ki kell cserélnünk. A korong állása a készülék födelén alkalmazott ablakon át megfigyelhető. Ha a korongot, mely papirosból, vagy más alkalmas anyagból, pl. celluloidból állhat, könnyen lekarczolható festékréteggel vonjuk be, mely a korong anyagának színétől eltérő színű, úgy a czeruzák helyett is tűket alkalmazhatunk. A 13. ábrabeli följegyzési módot a 11. ábrabelivel egyesíthetjük, úgy hogy a korong többszöri körülforgása mellett a leolvasás pontossága is föntartatik. A maximális kapcsolót óraművel vagy időszámlálóval hozhatjuk kapcsolatba, mely csak a nap bizonyos órái alatt tartja a maximális kapcsolót beiktatva, míg a nap többi órájában az áramfogyasztás nincs korlátozva. Ily berendezés van pl. a 16. ábrában vázlatosan föltüntetve. (87) az óramű által mozgatott korong, mely huszonnégy óránként egy körülforgást végez és mely előnyösen óránként ugrásszerűen mozog. Ezen korong kerületén beállítható a (88) sarú, mely a maximális kapcsoló beiktatási tartamának megfelelő hosszal brr. A (88) sarú a (91) bütyök segélyével a (90) emelőt mozgatja, mely a (89) kontaktust befolyásolja. Ez utóbbi a maximális kapcsoló elektromágnesének vagy szolenoidjának tekercselését vagy pedig, ha a kapcsolót az elektromos áram hőhatása befolyásolja, a fütőspirálist zárja rövidre, a midőn a kapcsolót működésen kívül helyezi az óramű. A szerkezetet azonban úgy is berendezhetjük, hogy bizonyos órákban a tekercselésnek csupán egy része zárassék rövidre, úgy hogy a maximális kapcsoló ezen órákban nagyobb maximális igénybevételt enged meg. Ez utóbbi eredmény a 17. ábrában föltüntetett szerkezettel is elérhető, melynél az óramű az elektromágnes fegyverzetének legalsó helyzetét megszabó (92) csavar helyzetét változtatja és ily módon a (93 94) csavarok által meghatározott helyzetek szerint, a készülék kétféle maximális áramerősséget fog ellenőrizni. A 19—23. ábrák oly készülékeket tüntetnek föl, melyeknél, mint az a törzsszabadalomban említve volt, elektromágnes helyett az áram hőhatását használjuk föl a kénesőkontaktus zárására és megszakítására. A 19. ábrabeli szerkezetnél a (95) edénybe a (96) edény van illesztve, mely tömítően illik az előbbibe és melynek vékonyodó a'só része a (97) kontaktuscsészét hordja. Ez utóbbi szerkezetére nézve a 8695/02, sz. szabadalomban védett kénesőkontaktuséval megegyezik. Az áramkör egyik sarka a szigetelt (98) vezeték segélyével a (97) csésze belsejébe, másik sarka pedig a (99) vezeték segélyével a (96) edénybe van vezetve. A két sark között a vezető összeköttetést a (101) kéneső létesíti. A (95) edényt a (100) fűtőspirális veszi körül, mely előnyösen oly anyagból készül, a melynek ellenállása emelkedő hőmérséklettel hirtelen változik. Ha az áramerősség a megengedett határt túllépte, úgy a (95) edényben lévő levegő, vagy más gáz annyira kitágult, hogy a kénesőt a (95) edényből oly mértékben a (96) edénybe szorítja át, hogy a (97) csészénél a kontaktus megszakad. Megjegyzendő, hogy a (96) edény a (102) nyíláson át a szabad levegővel közlekedik. A kontaktus megszakadása után az áramerősség az ellenállás beiktatása folytán legyöngül, úgy hogy a készülék újból eredeti állapotába térne vissza és ily módon folytonosan megszakítaná és zárná az áramot. Ennek megakadályozására segédtekercseléseket alkalmazhatunk a mellékáramkörbe, melyek a 29668. sz. szabadalomban leírt berendezés módjára a készüléket kiiktatott helyzetében tartják meg addig, míg az áramerősséget le nem szállítottuk. Váltakozó áramú berendezéseknél az indukcióhatások elkerülése czéljából a melléktekercseléseket a 18. ábrában föltüntetett szkéma szerint kapcsolhatjuk. (100) a főtekercs, (103) a melléktekercs, melyek