32434. lajstromszámú szabadalom • Ülés színházak és hasonlók részére

— 3 -melynek anyamenete félig az (s) szelenczében, félig az (e) karon ülő csuklótárcsában van kiképezve, úgy, hogy a szelenczének ezen tárcsában való elfordulását és hosszirányú eltolódását megakadályozza. Mindegyik (g) ülésrész részére két forgócsukló és két (e) tartókar van elrendezve. Mindegyik tartókar két hosszirányban egymáson eltolható és az (el) csavar segélyével rögzíthető részből (12. 13. ábra) áll, úgy hogy a karok az ülésrósz és a támasz síkja közötti távolságnak változtatása czéljából megrövidíthetők vagy meghosszabbíthatók. Az egyik karrész (e2) hüvellyé van kiképezve és a hüvely segélyével a támasz alsó részét képező két (b) láb egyikére a magassági irányban beállíthatóan, elforgathatóan és (e3) csavar segélyével rögzíthetően van elrendezve, úgy, hogy az ülésrészt tartó két kar az ülessel együtt a támaszhoz képest magasabbra vagy mélyebbre állítható és a karok elforgatása által kissé az egyik vagy másik oldal felé el is forgatható. Mindegyik kar másik beálítható karrésze az öléscsukló egyik felét képező (q) tárcsát tartja. Hogy az ülés lecsapásánál az ülésnek alátétjére való iitődésnél rendesen fellépő és a jelen esetben az (u) határoló csapoknak a (t) ívhasítékok végébe való ütődése által okozott zaj kiküszöböltessék, valamint esetleg a szabaddá tett ülésrósz önműködően fölcsapódjék, az (s) szelenczében (w) csavarrúgót (14. és 15. ábra) ágyazhatunk, melynek egyik vége a forgatható (r) csuklótárcsán van megerősítve, míg másik vége a helytálló (q) csuklótárcsa (x) vagy (y) kiugrásához fekszik. A rúgónak az (x) kiugráshoz való hozzáfekvésénél a rúgó az ülés lecsapása alkalmával csak annyira feszül meg, hogy az ülésrész lecsapását zajtalanná teszi, míg az ülésrészt szabaddá tétele után kissé fölemeli. Ha ellenben a (w) rugó az (y) kiugráshoz fekszik, akkor erősebben tekercseltetik össze és az ülés lecsapásánál most oly nagy feszültséget kap, hogy az ülést szabaddá tétele után önműködően fölcsapja. Ezen berendezést a 16. és 17. ábrák értelmében oly módon is módosíthatjuk, hogy a (w) rugót az (s') csődarab köré tekercseljük és a rúgó végeit a tárcsalyukak peremszerűen kiképezett széleinek bevágásaiba akasztjuk. Ezen esetben a rúgó kívülről nem látható és a csuklótárcsákba kiugrás ellen biztosítva ágyazható, míg a 44. és 15. ábrabeli kiviteli alaknál a tárcsafuratokat (z) lemezekkel kell lefödni, melyek egy bedugott fadugóra csavartatnak és a rúgót ! eltakarják, valamint biztosítják, j A (d) lábak és a (b) támasztartók czél-J szerűen fatöltelékkel ellátott fémcsövekből állanak és a padlóra csavarható (o) talpakba vannak bedugva. Hogy a lábakat és támasztartókat a talpakban szükség szerint magasabbra vagy mélyebbre állíthassuk, a csövek megfelelő hosszúságú hasítékkal bírnak, úgy, hogy a talpon áthatoló facsavarok közvetlenül a hasítékon át a fába csavarhatók (8. ábra). Hasonló módon van a (d) lábak fölső vége is kikészítve, hogy a (c) oldalrészeket a lábakon magasabban vagy mélyebben erősíthessük meg. A csőalakú (b) támasztartók tartósan megerősített vagy kicserélhető (a) háttámaszokkal lehetnek ellátva. Az utóbbi esetben a támasztartók fölső része nem bír fatöltelékkel és a háttámasz magasságában hasítékkal van ellátva, míg a háttámasz két oldalszélén a támaszcsövek belső keresztmetszetének megfelelő (al) vastagítással bír (4. ábra) és ily módon a támasztartók közé betolható, valamint könnyen kicserélhető és ennek daczára biztosan fogvatartatik. Minthogy a támasztartók és oldalrészek egymástól teljesen függetlenül állíttatnak föl, ennekfolytán az ülésbutort az alkalmazási helyen is összeállíthatjuk az egyes egyöntetűen előállított alkatrészekből, mi mellett az üléshelyek között a kivánt távolságokat, az ülésbutorok tetszésszerinti egymásmellé való sorakoztatása mellett, pontosan betarthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ülésbutor nyilvános helyiségek (színházak, templomok stb.) részére, jellemezve azáltal, hogy minden egyes ülőhely hát-