32406. lajstromszámú szabadalom • Monostereoskopikus fénykép és eljárás ennek előállítására
— 2 — a (B C) távolság olyan legyen, hogy ha a keret (B) oldalához a diapositiv bal képének egy teljes fekete (E F) sávja csatlakozik, akkor a keretnek (C) oldalához a diapositivnek egy teljes világos (G, H) sávja es^ék, vagyis hogy egy átlátszó sáv a jobb képnek megfelelő képrészéhez illeszkedjék. Ily módon, ha a negativet egyik oldalával a keretnek (B) éléhez támasztva a diapositiv bal képe alá és azután a keretnek (C) éléhez illesztve a diapositiv jobb képe alá helyezzük és megvilágítjuk, akkor a diapositiv két képének átlátszó sávjai a negativen szorosan egymás mellé másoltatnak. Természetesen a (B és C) keretéleknek egymással pontosan párhuzamosoknak kell lenniök. Ezen negativet ezután rögzítjük, mire a két strereoskopikus kép sávjai egymással váltakozva egy és ugyanazon stereoskopikus lemezen egyesítve vannak; ezen lemezt szemlélve a két képet egymás fölé helyezettnek látjuk. Ezen negatívról ezután szokásos módon diapositiv képeket állítunk elő, melyeken a két stereoskopikus kép szintén egymásba folyva egymás fölé helyezettnek látszik. Hogy a képet tisztán és reliefben láthassuk, a nyert positiv fénykép fölött minimalis távolságban (krbl. sávoknak háromszorosában) akként tartunk egy a stereoskopikus diapositiv előállításánál említett lemez sávjaihoz hasonló sávokkal ellátott lemezt, hogy ennek sávjai a diapositiv kép sávjaival párhuzamosan álljanak; ezután ezen lemezt addig toljuk el jobbra vagy balra, míg a képet tisztán nem látjuk. Ez bekövetkezik, mihelyt a lemez fekete sávjai oly állásba jutnak, melynél azok a perspectiva törvényei szerint a bal stereoskopikus képsávokat a jobb szem elől és a jobb stereoskopikus képsávokat a bal szem elől elfödik úgy, hogy a jobb szem csak a jobb stereoskopikus képsávokat, a bal szem pedig csak a bal stereoskopikus képsávokat látja, a mi alapföltétele annak, hogy a képet reliefben lássuk. A 2. ábra a mondottak illustrálására szolgál, (L M) a monostereoskopikus diapositiv, (N 0) a sávokkal ellátott átlátszó ernyő vagy üveglemez; (1) a jobb stereoskopikus képsávok, melyeket csak a jobb szemmel lehet látni, mivel ezen szem fénysugarainak az (N 0) ernyő fekete sávjai nem állanak útban; (2) a bal stereoskopikus kép sávjait jelöli, melyeket csak a bal szemmel lehet látni, mivel azokat az (N 0) ernyő fekete sávjai ezen szem előtt nem födik el; (P és I£) a bal és jobb szem viszonylagos heljzetét jelölik. Megjegyzendő, hogy ezen ábrában úgy a kép, mint az ernyő sávjai igen nagyra vannak föltüntetve, hogy a szemléltetés megkönnyíttessék. A monostereoskopikus diapositivot és az ernyőt ezen állásukban azáltal rögzítjük, hogy azok közé egy kartonból kivágott keretet vagy efélét iktatunk, hogy azok egymástól való távolságukat betarthassák. Az említett monostereoskopikus negatív segélyével papiroson is állíthatunk elő positiv képeket és ha ezen positivok elé sávokkal ellátott üveglemezt tartunk, a képeket reliefben látjuk; az üveglemezen előállított képek vagyis a diapositivok azonban előnyösebbek, mivel a papiroson előállított kép kissé homályos. Nagyobb méretű monostereoskopikus képek előállítása czéljából különböző módon járhatunk el. Lehetne a monostereoskopikus negatívról tetszőleges nagyító készülékkel nagyított monostereoskopikus positivot előállítani, mely elé ezután oly átlátszó ernyőt tartunk, melynek sávjai megfelelően vannak nagyítva, hogy a képet reliefben láthassuk. Ezen módszer szerint előállított nagyításoknál azonban a sávok túlságosan szélesek és ennek következtében láthatókká lesznek, miért is jobb, ha a stereoskopikus képet sávozás nélkül nagyítjuk és ezen nagyított képen előhívás előtt állítjuk elő a sávokat úgy, a mint ezt fönnebb kifejtettük; a többiekre nézve aztán leírt módon járunk el. Ezek után a következőket jegyezzük meg: a) Az eredmény annál tökéletesebb lesz, minél finomabbak a sávok, melyek a két negativet alkotják. b) A monostereoskopikus kép elé tartandó