32373. lajstromszámú szabadalom • Újítás mótorekéken
elrendezésnél a járműre esetleg több (e) ekevas is alkalmazható, mely esetben az ekevasakat tartó gerendát ferdén helyezzük el (5. ábra), úgy hogy a vasak egymásután jönnek működésbe. A tekerőszerkezet számára való hajtószerkezeten kívül még egy másik (d) közlőművet is alkalmazunk, melynek bekapcsolása esetén a járókerekek közvetlen kapcsolatba jönnek az (a) motorral olyképen, hogy a kocsi nagyobb gyorsasággal visszafelé hajtatik, mely művelet minden barázda bevégzése után történik. Az ekekocsi visszavezetéséhez tehát nem kell külön kötélvezeték. Nagyobb teljesítmények esetén az eke oly berendezéssel is ellátható, mely lehetővé teszi, hogy az (a) mótor egyidejűleg hasson a tekerőműre és járókerekekre. E czélból a (d) fogaskereket (6. ábra) nem csak külső, hanem belső fogazással is ellátjuk, mely utóbbiba kapcsolódik a (dl) fogaskerék, mely viszont (d2) közlőmű segélyével (b) főtengely által hajtatik és az áttétel által előre hajtja a (g) járókerekeket. Nagy mezőgazdasági üzemeknél két egyenlő ekegép együttesen dolgozhat oly módon, hogy (c) tekerődobjukkal egymással szemben állanak, mely dobokra a közös vontatókötél két vége fölcsavarodik, úgy hogy a két eke egymásra támaszkodik, egymáshoz húzódik és közben a szántást elvégzi. Ez esetben a különben szükséges horgonykocsi, kötélvezeték és hozzátartozó kezelőszemélyzet természetesen elesik. A szántóföld talajának egyenlőtlensége folytán föllépő különböző ellenállások kiegyenlítése czéljából, a vezető egy állító szerkezettel az ekét a sebességváltozásnak megfelelően mélyebben vagy magasabban járatja, hogy több ill. kevesebb erőt fogyaszszon. Kisebb ingadozások egy, a járókerekekre ható fék által is szabályozhatók. További kiegyenlítést az által érhetünk el, hogy a járókerekeket bekapcsolva, a kocsit mint automobilteherkocsit működtetjük. Ez esetben a járókerék áttétele egyenlő a tekerőhengerével és visszafelé hajtásnál váltómű iktatandó közbe. Ha pl. az egyik eke előbb ér a szántó közepére a másiknál, úgy az nincs befolyással az összhatásra, mert a vezető e pillanatban kikapcsolja a vonószerkezetet és az ekevasat mélyen a földbe bocsátja, úgy hogy az elkésett ekének a megérkezésig horgonykocsi gyanánt szolgál. Ekkor azután mindkét gép ekevasait kiemeljük a földből, beiktatjuk a váltóművet és visszatérünk a barázda elejére. Nagy üzemeknél két ily eke oly módon is működtethető együtt, hogy azokat a szántó két végén, egymással szemben fölállítva, egy a közepén elhelyezett motorkocsi csavarszerkezete által egyidejűleg a szántó közepe fölé vontatjuk. Ez elrendezés van a 7. ábrán vázlatosan föltüntetve. A jármű ez esetben több ekevassal is fölszerelhető, és a vontatásra szánt (a, b, c.) gép erősebbre tervezendő. A visszatérés a kiindulóponthoz minden barázda után külön vonókötél nélkül, az automobilberendezés által történik, mely utóbbi gyöngébb lehet, mint máskülönben. E mellett oly ekéket alkalmazhatunk, melyek előre és hátra járnak (4. ábra), vagy olyanokat, melyek csak hátrafelé mehetnek (7. ábra). Az előbbi esetben körülményeknek, ill. talajalakulatnak megfelelően a középső vontatógépet az ekéken lévő gépekkel is támogathatjuk. Ha az utóbbiakat nem vesszük igénybe, midőn tehát (fl) vontatókötelet munkaközben egyszerűen (h) kocsivázakhoz erősítjük, a teher az (al) főmotor két oldalán közelítőleg egyensúlyban van, úgy hogy a mótor két oldal felé egyenlően van igénybe véve. így tehát a mótor kocsija tehermentesítve van és még könnyebb konstrukció esetén is megáll helyén külön lehorgouyzás nélkül. Másrészt az ekegépekhez szükséges erős motorok könnyebbekkel helyettesíthetők. Miután mindezen mótorekéknél az (fl) vontatókötél mozdulatlanul kifeszítve lóg vagy fekszik, a kötél csúszása és az azzal járó kopás és erőpazarlás ki van zárva. Kötél helyett láncz is alkalmazható.
