32353. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyolvasztók lejtős pályán mozgó adagoló edényeinek önműködő kiürítésére

végén, úgy mint az ismert lejtős pályájú i föl vonóknál általában szokásos, a (b) kocsi vágányának két oldalán (a) és (al) sinek vannak elrendezve, a (b) kocsi mellső ke- ! rekei a külső (al) sineken, hátsó kerekei pedig az (a) belső sineken futnak, melyek ép úgy, mint az (al) külső sinek horgokban végződnek. A külső (al) sinek fölső végei egy (g) emelővel vannak kapcsolva, melyet egy ellensúly akként terhel, hogy a sinek eme részei le ne sülyedhessenek, mikor a (b) kocsi a fölső végállásába jut és mellső kerekeit a külső (al) sinek, hátsó kerekeit pedig a belső (a) sinek horgai megakasztják. Ha már most a (d) motorkocsi tovább mozog lefelé, az (i) láncz, mely a (b) kocsi hátsó tengelyén fölékelt (bl) korongra van föltekercselve, a (b) kocsit hátsó tengelye körül elforgatja és a (g) emelőt ugyanavval a sebességgel, mellyel a motorkocsi mozog, a pontozott állásba állítja. Ennek következtében a (bl) korong körül föltekercselt (1) láncz, melyen a (c) adagoló edény függ, letekercselődik, úgy hogy az adagoló edény pontosan a nagyolvasztó toroknyílása közepén lassan és nyugodtan lefelé mozog. A (c) adagoló edény ekkor a torkot elzáró harangra ül föl és az adagoló edény további lefelé mozgásánál az elzáró harang (f) elzáró tölcsére az adagoló edény tölcséralakú fenekével együtt lefelé mozog, úgy, hogy az adagoló edény tartalma az elzárás belsejébe hull, honnan az alsó elzáró tölcsér nyitásával a nagyolvasztóba üríthető. A (c) adagoló tartály mindaddig nyitva van, míg a (d) motorkocsi fölfelé mozgását meg nem kezdi és így a (g) emelőnek eredeti, teljesen kihúzott vonallal jelzett állásába való visszatérését lehető nem teszi, mi biztosan megtörténik, amennyiben az emelő egymaga elégséges ahhoz, hogy a telt (c) adagoló edényt a legmagasabb helyzetében tartsa. Mikor az adagoló edény a legmagasabb helyzetébe eljutott, a (b) kocsi a (d) motorkocsi további fölfelé mozgásánál ismét lefelé mozog ós mikor az alsó állásába j. jutott, a rajra függé adagoló edényt újból ' meg lehet tölteni, vagy egy telt adagoló edénnyel ki lehet cserélni. Minthogy a (d) motorkocsi nehezebb, mint a (b) kocsi és az ezen függő üres adagoló edény, tehát minthogy az emelő ellensúlya az edény fölemelésére egymagában elégtelen, az edény a (b) kocsival együtt csakis akkora sebességgel mozoghat visszafelé, amekkora sebességgel mozog a motorkocsi fölfelé. A találmányak a 3. ábrán látható foganatosítási alakjánál a torokhoz érkezett (b) adagoló kocsi nem a hátsó tengelye körül forog, mikor az adagoló edény elsülyed. Ennél a fogauatosítási alaknál a hátsó kerekeket a súllyal terhelt (g) emelőn alkalmazott (a2) vágánydarabok fogják meg és az emelő a kocsi forgásában részt vesz. A (c) adagoló tartály sülyesztése czéljából a kocsi a mellső tengelye köriil forog. Az adagoló tagok forgása — mint a 4. ábrán látható — más viszonyok között is végbe mehet. Ennél a foganatosítási alaknál a kocsi egy (gl) emelőt fog meg, mely egy görgőkön vezetett és a (g2) ellensúlyt viselő kötélhez van kapcsolva; az ellensúly végzi az adagoló edény kiürítése után ennek fölemelését a motorkocsi fölfelé mozgása közben az adagoló kocsi visszafelé forgatásával. Természetes, hogy a (b) adagoló kocsi forgatása czéljából nem kell ennek egyik tengelyére egy (bl) korongot ékelni, lehetne pl. az (1) lánczot egy korongszelethez, az (i) kötelet pedig egy másik lánczhoz kapcsolni, sőt esetleg az (i) vontatókötélnél korongszeletet sem kell alkalmazni és a vontatókötelet közvetlenül a kocsi vázhoz lehet kapcsolni. Ily elrendezés a találmány lényegét nem érinti. Ha a motorkocsi helyett helytálló fölvonógépet alkalmaznánk, teljesen egy fék helyes működésétől függne az üzem biztonsága, mi annyiban hátrányos, mert a fék nem elég megbízható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés nagyolvasztók lejtős pályán mozgó adagoló edényeinek önműködő kiürítésére, azáltal jellemezve, hogy az