32279. lajstromszámú szabadalom • Tömbnaptárak, pénztári és jegytömbök és hasonlók előállítására szolgáló gép

- i hogy a késeknek és hornyoknak a kerületen mért egymástóli távolsága legalább is a különböző formátumoknak megfelelő legnagyobb lemetszendő darab nagyságával egyenlő. Ezek a vágóhengerek a széles papírost hosszirányára merőleges irányban keskeny szalagokra vágják. Ezen szalagok szélessége vagyis az úgynevezett vágási hossz, a formátumnak vagy szélességével vagy hosszúságával egyenlő. Ha a kerék egymástóli távolánál kisebb formátumokat akarunk vágni, akkor az (i és k) vágó hengerpárt megfelelően gyorsabban forgatjuk, úgy hogy a nyomóhenger egy fordu- 1 lata alatt bizonyos változtatható számú vágás jön létre. Minél nagyobb tehát ezen vágások száma, annál kisebb lesz a vágási hossz, vagyis az egyes szalagok szélessége. Minthogy tehát az (i és k) vágóhengereknek — kivéve a legnagyobb formátum vágásának esetét — kerületi sebessége nagyobb, mint a papíros sebessége, azok egymással nem érintkeznek s a papirost maguk közt szabadon elhaladni engedik. A vágóhengerek tehát a különböző formátumok számára való rotációs gépek vágóhengereihez hasonló módon működnek, azzal a különbséggel, hogy a vágást nem a nyomtatás előtt, hanem azután eszközöljük. Egy i további különbség még az, hogy ezen vágóhengerek a különböző formátumoknak megfelelően különböző fordulatszámmal járnak, míg a különböző formátumok számára való rotációs gépeknél a fordulatszám állandó. Az egész széles papírra való tekintettel a vágóhengereknek nagy áímérőjűeknek kell lenniök, ha azt akarjuk, hogy azok pontosan működjenek és ne rezegjenek. Az átmérőhöz viszonyítva igen rövid vágási hosszak folytán nehézségbe ütközik a keskeny szalagot közvetlenül a vágás után biztosan és egyszerűen megfogni s tovább szállítani. Ezt az (1) szalagvezetékkel eszközöljük, mely kis (m) görgőkön futva, a levágott szalagot megfogja s egy rövid darabon a (k) hornyos henger körül vezeti. Közvetlenül a (k) hornyos henger mellett (n) gyűjtőhenger van elrendezve, melynek kerületi sebessége a vágóhengerpár kerületi sebességével egyenlő; ezen henger (o) tűsorokkal van ellátva, melyek egymástóli távolsága a vágókések egymástóli távolságával egyenlő. Minden egyes tűvel szemben a (k) hornyos hengerbe egy kis lyuk van fúrva, melybe a tű hegye benyúl; ezáltal az egymásután következő szalagok az (n) gyűjtőhengerrel való érintkezés helyén a tűk által fölszúratnak, úgy hogy azok a gyűjtőhenger kerületén függve maradnak s ezzel több fordulatot tesznek. A gyűjtőhengert körülfogó (p) nyelvek a szalagok vezetését biztosítják. Az (n) gyűjtőhenger • minden egyes körülforgásánál minden egyes tűsor egy-egy újabb szalagot kap. Minden periódus után (periódus a nyomóhenger egy teljes fordulata) az egyik tűsorral a rajta összegyűjtött és teljessé vált csomagot a (q) hengerrel később ismertetendő módon leszedjük, mire ezen tűsorra ismét új papírszalagok rakódnak s ott csomaggá egyesülnek, míg a további tűsoron a csomagok egymás után válnak teljesekké. A tűsorok mindig annyi papírszalagot gyűjtenek össze, amennyi a nyomóhenger egy-egy körülforgásánál leválik. Hogy a nyomóhenger egy körforgásánál egy-egy csomag, és pedig egymásután váljék teljessé, a működésbe jövő tűsorok száma, azaz az (n) gyűjtőhengeren lévő tűsorok számának (a)-nak s a gyűjtőhengernek a vágási hossz szerint változó (n) fordulati számának sorozata mindig eggyel nagyobb kell hogy legyen, mint a nyomóhengeren lévő sorok száma. A nyomóhenger (U) kerülete osztva a nyomóhengeren lévő sorok számával (z)-vel, adja az (L) vágási hoszszat. így tehát: Z = n'a — 1. z na—1 Ennélfogva mindenféle olyan vágási I103Z-szat el lehet érni, mely a fenti képletből a gyűjtőhenger (n) fordulatszámának tetszőleges változtatásával kiadódik. Példák. 1. L= 100 mm. a = 4 n — 3 z = na — 1=3x4 — 1 =- 11 U = zxL = 1100