32255. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajtóerő előállítására a hevített fluidumok melegében rejlő thermodinamikus erő transzformálása által
_ 4 — föl nem tüntetett szivattyúk vagy kompresszorok segélyével, nyomás mellett, megfelelő éghető gázból (melyet valamely megfelelő módon desztillálás, elgőzölögtetés, elszenesítés, stb. által kapunk) és megfelelő arányban (körülbelül 1 jn vagyVu arány_ ban) levegőből álló keveréket gyűjtünk, hogy oly éghető gázt kapjunk, mely a tekintetbe jövő nyomásnál nem robban. A gázszerű keveréket az (o) tartányból a (pl) visszacsapó szeleppel ellátott (p) csövön, a (p2) fémfalakkal bíró és a láng visszacsapását megakadályozó szigetelő készüléken és a (p3) fojtószelepen át a tetszés szerinti berendezésű (q) gyújtókészűlékbe vagy égetőbe vezetjük, melyben a gázkeveréket először elektromos gyújtókészűlékkel meggyújtjuk, melyhez a (ql q2) vezetékek vezetik az áramot. Ha a készüléket üzembe hoztuk, akkor a keveréket a (q) égetőben egy gyújtócső gyújtja meg, melyet az elektromos gyújtás fölmelegít és ezután izzásban marad. A (q) égető kamrát köpennyel láthatjuk el és az ily módon kapott kettős köpeny közötti (r) térben valamely (a rajzon föl nem tüntetett) kompresszorból vagy szivattyúból kapott és az (s) csövön át bevezetett sűrített levegőt hagyunk keringeni, mely (j2)-nél távozik el és úgy, mint azl. ábrában, az (e) autotranszformátoros készülék második injektorához halad. Az égésből származó meleg gázok az égető kamrából kilépve, a (gl) szelepen és (g) csővezetéken át az (e) autotranszformátorba kerülnek, melyből a nagy erővel bíró mótorfluidum az (m) összekötő csövön át a (föl nem tüntetett) turbinához halad. A keverék hőmérsékletének megválasztása az elérendő sebességtől függ. Világos, hogy, úgy mint az előző példánál, a különlegesen előállított gáz helyett ezen esetben is alkalmazhatunk gőzt vagy valamely gőzgép fáradt gőzét, vagy pedig exploziós motorok elillanó gázát, vagy nagy kemenczék gázait, mi mellett megjegyzendő, hogy, habár a következőkben különlegesen csak gőzről van szó, ugyanezen elvet bármely gáz kihasználására is alkalmazhatjuk, föltéve, hogy ezek a kellő 1 őmérséklettel és nyomással bírnak. Magától értetődik, hogy valamely gézgép fáradt gőzének vagy valamely exp oziós motorból elillanó gáznak alkalmazásánál arra van szükség, hogy a nagy mértekben való elillanás megakadályozására, a nyomást és a fogyasztást szabályoz:uk é; pedig egy e czélra berendezett oly készülék segélyével, mely például a 33 47S8. sz. franczia szabadalomban van leírva. Bármilyen legyen is az elrendezés, agyakorlatban kapott eredmények mérlegeiésínél azt fogjuk találni, hogy nagynyomású ! gőznek a fönt leírt autotranszfcrmátorban való alkalmazásánál a gőznek a fölszívott légköri levegővel való keverése folytáni nyomásnagyobbodása sokkal kisebb mértékben következik be, CIZCLZ 3JZ eredmény tz esetben jóval azon eredmény mögött marad, melyet akkor kapunk, ha alacsony nyomású gőzt alkalmazunk. Ezen körülmény valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy az autotranszformátor által közvetlenül fölszívott levegő mennyisége nem képes a kellő számú kalóriát abszorbeálni. Ily körülmények mellett ajánlatos, hogy a gőzt kis feszültségű sűrített levegővel együttesen használjuk, mely esetben czélszerű a 3. ábrában vázlatosan föltüntetett készüléket alkalmazni, a mennyiben a nagynyomású gőzt először egy közönséges autotranszformátor szerű (1) injektorba vezetjük, melybe a gőz (2)-nél lép be és (3)-nál légköri levegőt szív az injektorba. A gőz-és levegő keverék az első injektorból kilépve, a második (4) injektorban sűrített levegő áramába ütközik, mely (5)-nél lép be és mely a keveréknek fokozott impulzust ad, melynek segélyével a keverék a harmadik (6) injektorban nagy mennyiségű légköri levegőt szív be; utóbbi (7)-nél belépve, a kalóriák transzformálását üzem közben befejezi. A következőkben a föntebbiekben a gázokra nézve elmondottak tekintetbe vételével a gőznek (különösen valamely motor vagy gép fáradt gőzének) egy többé-ke-
