32249. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lövőfegyvereknél a fegyver töltési állapotának fölismerésére

A jelző tag, mely egy jelző paizs gyanánt kiképezett kiugrással bíró emelő, kilincs, tolóka stb. lehet, a závárzattokon, vagy a fegyver vezetékének mozdulatlan részén, vagy a závárzat valamely mozgó részén, például a fegyver záródugattyúján lehet alkalmazva. Az 1. és 2. ábrán látható foganatosítási alaknál az (i) jelző emelő a fix (w) tokon a (b) töltényágy mögött van ágyazva, forgáspontját egy (c) csap képezi, és az ékalakú mellső (k) fölfutó orra oldalt nyúlik a töltényágyba, hol az ebben fekvő töltény hüvelyének palástjára vagy peremére fekszik. Az (f) rúgó az (i) emelőt állandóan befelé törekszik nyomni, miért is akkor, mikor a töltényágyban töltény nincs, a (k) orr a töltényágyba nyúlik és az emelő oly helyzetet foglal el, melyben a jelzőpalástot képező (j) kiugrása a (w) tokból ki nem áll, ellenben akkor, mikor a töltényágyba töltény jut be, a hátulsó ékfölülete az (i) emelőt kifelé mozgatja, úgy hogy ennek (j) része a tokból kiáll (2. ábra) és kétségtelen jeléül szolgál annak, hogy a töltényágyban töltény van, melynek hüvelyére vagy peremére a (k) orr támaszkodik. Ez az orr sík fölületével fekszik a töltényhüvelyre és hátsó oldalán a töltény akadálytalan bedugását megengedő ékfölülettel van ellátva. A föntebb leírt jelzőemelőt a mozgó záródugattyúra is ágyazhatjuk, ebben az esetben azonban az ékalakú fölfutó fölületet nem hátul, hanem elől alkalmazzuk, minek következtében, mikor az a töltényt éri, kitér és a záródugattyú zárómozgásának végén a fegyver töltött állapotát jelzi. Magától érthető, hogy a jelzőemelő a závárzat mozgó részén, illetve a záródugatytyún van alkalmazva minden oly szerkezetnél, melynél ez a jelzőemelő hüvelykivonó gyanánt is szerepel. Ily szerkezet látható a 3—6. ábrán, melynél a (v) rúgó hatása alatt álló emelő az (r) záródugattyú (u) csapjára van ágyazva, úgy, mint az 1. és 2. ábrán, a jelzés adására alkalmas módon van alakítva, de nem sík fölülettel fekszik a töltényhüvelyre, hanem (n) horogban végződik. Ha már most a töltényágyban töltény van és az (n) horog a töltény peremébe fogódzik, akkor a (z) jelzőpaizszsal ellátott jelzőkar elég magasan ki fog állani és így jelzi, hogy a (b) cső töltve van. A módosítás, melyet az eddig is alkalmazott hüvelykivonó szenved, hogy jelzésre alkalmas legyen, csak az, hogy abefogódzás czéljából megfelelő nagy elmozdulást végez, jóval nagyobbat, mint a hüvely kihúzása czéljából szükséges volna. A mint a hüvelyt eltávolítottuk, és ez az (n) orrot többé meg nem támasztja, az (a) emelő a 4. ábrán látható helyzetbe jut és (z) jelzőpaizsa annyira visszalép a závárzatba, hogy ez által a fegyver töltetlen állapotát jelezheti. Ez a két állás oldalnézetben az 5. és 6. ábrán látható. A (z) kiugrás (5. ábra) megfelelő fölirással is ellátható. Lehetne a jelzőemelőn, hogy állása szembetűnőbb legyen, szélesítő darabokat, például a tok vagy závárzat hornyaiban vezetett oldalléczeket is alkalmazni. További módosítása a találmány tárgyának az, hogy a mozgást áttétellel nagyobbítjuk, mit példaképen a 7. ábrán ábrázoltunk. Az 1. és 2. ábra szerint alkalmazott, de kisebb elmozdulást végző (i) emelő (g) kiugrása a tulajdonképeni (h) jelzőemelőre hat, mely a fix (s) csap körül leng és melynek hátsó karján föliratos vagy más módon jelzett jelzőpaizsa van. A (h) emelő az (o) rúgó hatása alatt a pontozva jelzett állást törekszik elfoglalni, mely helyzetnél a töltényágy üres és az emelő az (i) emelővel együtt a tokba sülyed. Mikor a töltényágyban töltény van, az (i) emelő kissé oldalirányban kitér, az áttevési viszonynak megfelelően a (h) jelzőemelőt nagyobb mértékben téríti ki, úgy hogy ez a fegyver töltött állapotát szembetűnően jelzi, mint azt a 7. ábrán teljesen kihúzva ábrázoltuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés lövőfegyvereknél, ezek töltési állapotának fölismerésére, jellemezve ékalakú fölfutó fölületeivel a töl-