32239. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpa szeneken
Meg-jelent 1905. évi február hó 2l-éi» MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 82239. szám. VII/h. OSZTÁLY. Újítások ívlámpaszeneken. BLONDEL ANOBÉ MÉBNÖK ÉS TANÁR PÁBISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 augusztus hó 6-ika. Mint ismeretes, az elektromos ívlámpákba való szenek világító képes3ége bizonyos ásványi részeknek, nevezetesen mész- és magnéziumsóknak és hasonló anyagoknak hozzákeverése által tetemesen fokozódik. Ezen hozzákevert alkatrészek vagy egyenletesen vannak elosztva a szénben, vagy a szénpálczákban lévő magban foglaltatnak. Az első megfigyeléseket a hozzáadagolt ásványi részek ezen tulajdonságaikról Du Moncel: Troité des applications de l'electricité-je (1878. 470. oldal) szerint Gauduin, Carré és Archereau tették. Az Egyesült-Államokban később Weston, Head, Llewellyn, Sounderson és mások különböző szabadalmakat vettek, a melyek majdnem valamennyi ásványi anyagnak a szénhez való hozzákeverésére vonatkozik. A legújabb időbe.1 Bremer hasonló összetételű oly szeneket szabadalmaztatott, melyek elkészítésük után folyasztó anyagokból álló külső burkol ltot nyernek. A mész- vagy más ásványi sóknak a szénhez való hozzákeverése azonban a nagy előnyökön kívül nagy hátrányokat is von maga után és pedig első sorban a salakúé- ződést, mert mihelyt a hozzákevert ásayi anyagok a 10°/p -ot meghaladják, a szenek külső fölületén lefolyó salak máiigen zavarólag hat; ha pedig azon czélból, hogy könnyebben lefolyhassék, a salak hígfolyósságát növeljük, egyszersmind a lefolyó salak mennyisége is növekedik és így ez által a bajt inkább növeltük, semmint csökkentettük volna. Ezenkívül az elektródák nem bírnak elegendő vezető képességgel, mivel az ásványi részekkel egész tömegükben telített szeneknek nagyobb fajlagos ellenállásuk van, mint a közönséges szeneknek, úgy hogy ennélfogva feszültség- és energiaveszteségek állanak be. Végül még a gyors elhasználódást is fölemlíthetjük hátrány gyanánt. A jelen találmány czélja ezen hátrányoknak elhárítása. A találmány azon tapasztalatokon alapszik, hogy a salakképződésnek oka főképen abban áll, hogy az elektromos fényív lángja részben a szénpálczák külső fölületét érinti, úgy hogy a külső réteg széntartalmát elégeti, a visszamaradó ásványi részeket pedig megolvasztja. Minthogy pedig a szenet már nem tartalmazó visszamaradó ásványi részek nem vezetők, az áram már nem képes őket elpárologtatni, hanem csak későbbi magömlés folytán válhatnak le.
