32229. lajstromszámú szabadalom • Telefonhallgató

- 2 — gató is elég érzékeny lehet. Találmányom már most eme föntebb kifejtett elveken alapszik. Találmányom szerint szokatlanul gyönge állandó mágnes lel alkalmazást, melyen — hogy a mágnesnek a beszédközvetítő áramra gyakorolt káros visszahatását (az önindukciót) lehetőleg csökkenthessük — igen kis keresztmetszetű, lágy vasból készült saroknyújtványt alkalmazunk. Ezen a saroknyújtványon van a beszédközvetítő áramkörbe kapcsolt cséve fölhúzva, melyet akként méreteztünk, hogy a saroknyújtvány körülbelül a cséve közepéig érjen, mint síz 81 csatolt rajz 1. ábráján látható, hol (a) az állandó mágnes, (b) ennek saroknyújtványa és (c) a beszédközvetítő cséve. Ezenkívül a (d) membrán középpontján is föl van erősítve egy igen vékony, lágyvasból készült, hengeres (e) nyújtvány, mely ugyancsak közel a (c) cséve közepéig ér, úgy hogy közötte és a (b) saroknyújtvány között kis köz marad. Ez az elrendezés a membrán és állandó mágnes között föllépő vonzó erőt rendkívül fokozza, a nélkül, hogy a beszédközvetítő cséve önindukcióját is növelné. A leírt hallgatónál azonban a mágneses vonzó erő korántsem elégséges ahhoz, hogy a. (d) membránban a kellő feszültség létesüljön, miért is a (d) membrán belső vagy j külső oldalán egy vékony, keményre hengerelt aczélbádogból készült, gyűrűalakú és a membrán átmérőjével egyenlő átmérőjű (f) rúgó van elhelyezve, melynek belső (g) széle a membrán felé le van hajlítva, úgy hogy a rúgó a membránra merőleges nyomást gyakorol. Ügy a (d) membránt, mint az (f) rúgót most már akkora erővel szorítjuk egymásra, hogy az (f) rúgó lehajlított belső (g) széle a membrán középrészét kifelé hajlítsa és hogy a membrán kifelé domborúvá válván, feszültség alá kerüljön. Eme feszültség nagysága attól függ, mily közel van a membrán és rúgó külső éle egymáshoz, a jelzett távolságot pedig oly módon szabályozzuk, hogy a diafragma lehetőleg kedvező feszültség alatt álljon. Bár a hallgató hatásfoka szempontjából közömbös, hogy az (f) rúgót a (d) membrán külső vagy belső oldalán alkalmazzuk-e és hogy a membránt mily irányban feszítjük meg, mégis előnyös, ha ezt az (f) rúgót, úgy mint azt megrajzoltuk, a (d) membrán belső oldalán helyezzük el, mert ekkor — különleges alakú rúgó alkalmaztatása esetében — módunkban áll az is, hogy a közönséges hallgatók közös hátrányát, nevezetesen a hőmérsékletváltozásnak a beállításra gyakorolt és a sarkak kedvező viszonylagos helyzetét megváltoztató hatását elkerüljük. Ugyanis a hőmérsékletváltozás nemcsak a mágneses mező erősségét befolyásolja, hanem a (d) membrán f eszültségét is nagy mértékben megváltoztatja, még pedig oly módon, hogy a mágneses mező erősségének és a feszültségének változása a beállítást azonos módon befolyásolja. Sikerült azonban a találmány tárgyát képező hallgatónál ezt a két tényezőt akként megszabni, hogy a mező erősségének és a feszültségnek a hőmérsékletváltozás által előidézett változása ellentétesen hasson és hogy ily módon a két változás hatása egymást közömbösítse. Ezt a czélt akként értük el, hogy az (f) rúgót a membrán belső oldalán alkalmaztuk és a 2. ábrából minden magyarázat nélkül érthető módon alakítottuk. A rúgó fölületét gyűrűszeletalakú (h) kivágásokkal kisebbítettük, minek következtében a rúgó feszültsége a behajlással nem arányosan, hanem kisebb mértékben növekedik. Ily rúgó a megejtett kísérletek szerint tökéletesebben felel meg czéljának, mint a kivágásokkal el nem látott, ép fölületűrúgó. Magában véve sem az nem új, hogy a telefonhallgató membránját egy külön, mechanikus hatású tag alkalmazásával feszítjük meg, sem pedig az nem új, hogy a membrán középpontján egy nyújtványt alkalmazunk, új azonban a membrán megfeszítésére szolgáló mechanikus berendezésnek és oly aránylag igen gyönge állandó mágnesnek kombinált alkalmazása, melynek igen kis keresztmetszetű és a membrán középpontján alkalmazott, a beszédközve-