32212. lajstromszámú szabadalom • Berendezés több fokozatban dolgozó centrifugál-turbina és hasonló szivattyúknál a tengelyirányos nyomás kiegyenlítésére

a föntebb leirt elvezetőesatornával mindenben megegyező (d2) csatornán vezeti a harmadik (D3) hajtókerék agyához. Eme hajtókerekek kerületén legelőnyösebben a (16) diffuziógyűrűk vannak elhelyezve, a (dl d2) átvezetőcsatornák és a következő hajtókerék agya közé pedig a hajtókereket egymástól elválasztó fix választófalban kiképezett (17) csatornák bekapcsolva, mint az turbinaszivattyúknál általában szokásos. Találmányunk szerint már most eme fix választófalak nem érnek a (Dl D2 D3) hajtókerekek agyáig, mikor a víz elvezetésére szolgáló nyomás egyoldalúan terheli a kerékagyat, hanem a kerékagy tói bizonyos távolságban végződnek, két-két szomszédos hajtókerék agya pedig szorosan egymásra fekszik, úgy hogy a (dl d2) átvezető csatornákban uralkodó nyomás egyenlő mértékben terheli az egyik hajtókerék nyomóoldalát és a következő hajtókerék szívóoldalát. A tok (13) homlokfalainak és (14) választófalainak belső végei legelőnyösebben a megrajzolt módon, körülbelül oly közel érnek a haj tó tengelyhez, mint a (11) szívócsatornák belső végei, a (10) hajtókerekek pedig két oldalt (1) gyűrűkkel vannak fölszerelve, melyek a tok (13) homlokfalain és (14) választófalain kiképezett (2) gyűrűkre szorosan ráfekszenek, úgy hogy itt tömített futóhézag képződik. Világos, hogy a föntebb leírt szerkezetnél a hajtókerekek két oldalára ezeknek az (1 2) futóhézagon kivül fekvő fölületein ható nyomások egymást kölcsönösen ellensúlyozzák, továbbá hogy az egymással a (dl), illetve (d2) átvezető csatorna útján összekötött két szomszédos (Dl D2), illetve (D2 D3) hajtókerék agyára az egyik szívó-és a másik nyomóoldalára ható nyomás is ellensúlyozza egymást. Ennek következtében a hajtókerekek közös (E) tengelyére tengelyirányú nyomás nem hatna, ha az első (Dl) hajtókerék agyának szívóoldalára ható és ezt az 1. ábrán jobbfelé eltolni törekvő nyomás ellensúlyozva volna. Hogy már most ezt a nyomást, mely az (E) hajtótengelyt az 1. ábra szerint jobbfelé i törekszik eltolni, ugyancsak ellensúlyozhas| suk, az első hajtókerék agyának szívóoldalán levő teret az utolsó hajtókerék agyának nyomóoldalán kiképezett térrel kötjük össze. A csatolt rajz szerint az első hajtókerék agyának szívóoldalán betorkolló (B) szívócsövet az (P) cső köti össze az utolsó hajtókerék nyomóoldalán kiképezett (15) térrel, mely akként van alakítva, hogy a benne uralkodó nyomás a (D3) hajtókerék agyának ugyanakkora fölületére hasson, mint a mekkora fölíiletre hat a (B) szívócsőben ural| kodó nyomás a (Dl) hajtókeréknél. A (12) segédszívócsatornák el is maradhatnak, de czélszerű, ha eme csatornákat alkalmazzuk, mert ezek meggátolják, hogy a szivattyú nyomócsövéből az (1 2) futóhézagokon át víz jusson a szívócsőbe. Ha eme segédszívócsöveket alkalmazzuk, azokat legelőnyösebben a megrajzolt módon a hajtókerék külső élétől egészen az (1 2) hézagig vezetjük, de lehet a segédszívócsatornák hosszát másként is megválasztani, föltéve, hogy azok ekkor is oly nagy szívóhatást bírnak kifejteni, mely a föntebb jelzett áramlás meggátlására elégséges. A föntebb leírt berendezés több fokozatban dolgozó szivattyúknál a nyomást a szivattyú igen változó üzemviszonyai között mindig megbízhatóan egyenlíti ki, egyszerűbb, mint az oly berendezés, melynél a választófalak egészen a hajtókerekek agyáig érnek, kevesebb futóhézagot igényel, mint a most jelzett berendezés, tömítések alkalmazása felesleges és a víz átszivárgását is megakadályozzák. Magától érthető, hogy a találmány tárgyát képező berendezés szerkezeti tekintetben sokféleképen módosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés több fokozatban dolgozó centrifugál-, turbina- és hasonló szivattyúknál a tengelyirányos nyomás kiegyenlítésére, azáltal jellemezve, hogy a közös toknak két-két szomszédos hajtókereket egymástól elválasztó választófala nem ér a hajtókerekek agyáig, hogy ily módon az