32198. lajstromszámú szabadalom • Reverzáló szerkezet turbinák számára

tóbb (34) féksarú van elrendezve, melyeknek egyik vége a (35) csukló, másik vége pedig a (36) szögemeltyű segélyével a dobokon megerősített forgáscsapokon csuklósan van ágyazva. A (35) csukló és a (36) szögemeltyű a féksarúval és a dob kerületével egy csuklós parallelogrammot alkotnak. Ha tehát a (37) szögemeltyűt kifelé lendítjük, akkor a féksarúk önmagukkal párhuzamosan mozogva, a (10 11 vagy 12) menesztő korongoknak fékfölületté kiképezett kerületéhez szorulnak. Ezen czélból a (36) szögemeltyűnek szabad karja egy csukló segélyével a (37) emeltyű egyik vé- j gével forgathatóan van összekötve, mely ; emeltyűnek másik vége a dobon elrende- j zett csap körül forgatható és mely emeltyűt a (38) rúgó kifelé nyomja. Ezen szerkezet tehát egy rúgós súrlódási kapcsolást képez, mely önműködően a dobokat a me- ! nesztő korongokkal, vagyis a tengellyel j igyekszik összekapcsolni. A (38) rúgó nyo- ' mását még centrifugális erő is tánfbgatja, mely a (37) emeltyűkart kifelé igyekszik lendíteni, midőn a dob forog. Minthogy azonban ezen erők egymagukban még nem i elegendők arra, hogy a dobok és a menesztő korongok között eléggé megbízható kapcsolást létesítsenek, azért a dobokon még a (39) nyomó tárcsák vannak helytállóan ágyazva, melyek a (34) féksarúknak hátlapjához illeszkednek. Maguk a féksarúk 1 akként vannak kiképezve, hogy hátlapjuk a fékf ölületükkel egy éket alkot, míg a csuklós parallelogramm a menesztő korongoknak és a doboknak egymáshoz viszonyított j forgásirányához képest akként van szerkesztve, hogy a féksarú a menesztő korong kerületén föllépő tangenciális súrlódás által a korongkerülete és a (39) tárcsa közé ékeltetik, mihelyt a (38) rúgó ezen mozgást bevezeti. A (37) emeltyűknek hátlapja lényegében ugyanoly harántmetszeti alakkal bír, mint í a dobok kerülete (1. ábra), de azért az ! emeltyű és a többi hozzátartozó részek akként vannak méretezve, hogy az emeltyűnek hátlapja a dob kerületéből kissé kiáll, midőn a szerkezet a nyugalmi helyzetben van, vagyis a súrlódási kapcsolás meg van húzva. Ez által a dobok és a tengely között elrendezett önműködő kapcsolás függővé van téve a már előbb leírt, a dobok és a turbinaszekrény között elrendezett kapcsolástól. Ha ugyanis a (24 26) fékgyűrűpárokat a dobkerületek fölött összehúzzuk, akkor azoknak fékfölülete a dobkerület fékfölületéhez szorulva, a (37) emeltyűket a (38) rúgó nyomása ellenében befelé nyomja. Ez által a (36) szögemeltyűk befelé lendíttetnek és a (34) féksarúk a menesztő korongok kerületéről eltávolíttatnak. A működési mód az előzők alapján önként következik. Az 1. ábrában föltüntetett helyzetnél a (24) és (26) fékgyűrapárok a hozzátartozó (13) és (15) dobkerületektől el vannak távolítva. Ennek következtében ezen doboknak (37) emeltyűi a (38) rugók által kifelé szoríttatnak és így a dobok a (10), illetőleg (12) menesztő koronggal és ez által a (4) ürös tengellyel és az (5) munkatengellyel össze vannak kapcsolva. A (25) fékgyűrCpár ellenben ös -sze van szorítva és ennek következtében a (11) dobot rögzítve tartja és egyidejűleg a hozzátartozó (34) féksarúkat a (11) menesztő korongtól távol tartja. A (25) dob e szerint vezető lapátkerék gyanánt szolgál, míg a (24) és (26) dobok forgó lapátkerekek gyanánt működnek. A turbina e szerint a 3. ábrában berajzolt (x) nyíl irányában «előre» forog. Ha már most a (32) szögemeltyűk segélyével a (31) csavarorsókat elforgatjuk, akkor a (24) és (26) dobok a munkatengelyből kikapcsoltatnak és rögzíttetnek, úgy hogy már most ezek működnek vezető kerekek gyanánt, míg a (25) dob, mely a turbinaszekrényből kikapcsoltatik és a munkatengellyel kapcsoltatik össze, forgó kerék gyanánt működik. A turbina ekkor a 3. ábrában berajzolt (y) nyíl irányában «hátra» forog. Magától értetődik, hogy az egyes szerkezetek sokféleképen módosíthatók, a nélkül, hogy ez által a találmány lényege módosulna. így például a 4. ábrában föltűn-