32177. lajstromszámú szabadalom • Gőz- és gázturbina

- i futókereket alkalmazunk. Minél fokozato­sabban nő az egyes kamarákban elrendezett futókerekek száma és minél vékonyabbak a kerekek, annál pontosabban követhetjük a gőzfeszültBég változásait. A gőzt — mely pld. az (1) kamara (C) vezetőgyűrűiből áramlik eme kamara (A) futókerekeibe — mikor az (1) kamarában a munkát elvégezte, a (2) kamarába kell át­vezetni, innen pedig egymásután a követ­kező (3, 4, 5 stb.) kamarákba. Ezt a megrajzolt foganatosítási alaknál egyszerűen akként érjük el, hogy az (1, 2, 3 stb.) kamarák között gőzt átvezető csator­nákat alkalmazunk, melyek két különálló részben vannak kiképezve. Az első részt az (A) turbinakerekekkel azonos sugarú (D) korongok, a második részt pedig a (C) ve­zető gyűrűknek megfelelő (E) gyűrűk képe­zik, melyek közül a (D) korongok az (A) futókerekek között a turbina (P) tengelyére vannak ékelve, az (E) gyűrűk pedig a (C) gyűrűk között a turbina (G) tokjára szerelve. A (D) korongok tehát az (A) futókerekekkel együtt forognak, ellenben az (E) gyűrűk nyugalomban vannak. A két rész között csak lehetőleg kis hézagnak szabad maradnia, de azoknak nem kell gőzzáróan egymáson futniok, minthogy vastagságukat elég nagyra vesszük. A megrajzolt foganatosítási alaknál az (F) tengelyen egy (H) támasztókorong van al­kalmazva, melyre az első kamara futókerekei támaszkodnak. Ezekre fekszik az első (D) korong, mely ismét a következő második­kamara futókerekeinek támasztékául szolgál és így tovább. Ennél a megrajzolt fogana­tosítási alaknál az első kamarának négy, a másodiknak öt, a harmadiknak hat, a ne­gyediknek hét és az ötödiknek nyolcz futó­kereke van, az utolsó (D) korongra a (J) szorítókorong fekszik, melynek meghúzására a (K) csavar szolgál. Teljesen hasonló módon vannak a (C) vezetőgyűrűk és (E) gyűrűk is beépítve, az utolsó gyűrűt az (L) szorítógyűrű rögzíti a kellő helyzetbe. Az (M) bebocsájtó vezetéken beáramló gőz először az első kamara (C) vezetőgyű­rűibe megy, honnan eme kamara (A) futó­kerekei közé áramlik és ezeket forgásnak indítja. Innen a munkát végzett gőz az (A) futó­kerekek (N) áttörésein a (D) korongba és az (E) gyűrűbe áramlik, hogy a következő kamara vezetőgyűrűibe jusson, honnan a leirt módon megy tovább az egyes kamarákba. Ha az (A) futókerekeket azonos módon, mint maratás, sajtolás vagy más megmun­kálás útján előállított sekély csatornákkal bíró lapos korongokat állítjuk elő, azokat gyárilag könnyen és olcsón készíthetjük. Több hasonló korong összeállításával — ezeknek egyszerű egymás mellé sorozása által — igen nagy munkabírású turbinákat szerkeszthetünk, anélkül, hogy a turbina átmérőjének változónak kellene lennie. Az a körülmény, hogy a turbina hossza növe­kedik, jelentéktelen, mert a korongalakú (A) futókerekeket és (D) korongokat szoro­san egymás mellett alkalmazhatjuk, úgy, hogy azokat egyetlen, nagy szilárdságú forgástestnek tekinthetjük, vagyis a turbina tengelye, daczára nagy hosszának, kedve­zőtlenül igénybe véve nincs, sőt ellenkezőleg, annyira merevítve van, hogy semmi tekin­tetben be nem hajolhat. A leirt turbinát gőzzel, sűrített levegővel vagy nyomás alatt álló gázzal egyaránt lehet hajtani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egyszerű hatású sugárturbina több tur­binakamarával a fokozatosan kisebbedő gőzfeszültség hasznosítására, azáltal jel­lemezve, hogy az egyes turbinakamarák­ban a gőz átvezetésére szolgáló kereszt­metszetet növekvő számú, lapos, azonos méretű és szerkezetű korongok gyanánt kiképezett (A) futókerék alkalmazásával nagyobbítjuk. 2. Az 1. alatt védett turbina egy fogana­tosítási alakja, az által jellemezve, hogy a gőzbevezetésre egyidejűleg több gyűrű­alakú (C) vezetőkerék szolgál, melyek a futókerekeknek megfelelően teljesen azonos méretekben és alakban vannak kiképezve.

Next

/
Thumbnails
Contents