32161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz, zink, cadmium, ezüst, nikkel, wolfram és más fém hydroxidjának nedves úton, közvetlenűl az érczből való leválasztására
6 — sítette, az ezeket tartalmazó szűrősajtót 1 kiürítése előtt ép úgy kezeljük, mint azt előbb a meddő kőzet eltávolításánál leírtuk. Ha oly ásványokat kell földolgozni, melyek az o) alatt fölsorolt szempont alá esnek, az ásványokat — mielőtt azok kilúgzásához fognánk — a következő módon készítjük elő : Tegyük föl például, hogy a ZnS összetételű sphalerittel van dolgunk, melyet kénsavval megbontott nátriumnitrátból előállított salétromsavval készítünk elő. Az ekkor végbemenő reakcziókat a következő egyenletek tüntetik föl: 2NOs Na + 2H2 S04 = 2NOs H + 2NaHSO, 1 2N08 H+ZnS+30 = ZIIS04 +2N02 +H2 0 2 2NOa -f H2 0 = N03 H + N02 H ... ... a 2N03 H+ZnS+30 = ZnS04 + 2N0+H2 0 4 2NO+H2 0 + 20 = 2N02 H 5 Gyakorlatilag akként járunk el, hogy a finoman eloszlott ásványokat a zúzómű (53) elvezető csatornájából az (52) elosztógaratba vezetjük (3. ábra), mely alatt az első rázószér van beépítve. A rázószér a saválló anyagból álló (55) torony legfölső emeletén foglal helyet és alatta és egymás alatt mintegy 1 m. távolságban még több (52) rázószér van a toronyba szerelve, úgy hogy a fölaprózott ásvány nem csomósodhatik össze és az előkészítő folyadékkal bensőleg keverődhetik. A rázÓ3zéren lévő ásványhoz két (56) zuhanyrózsán finom cső alakjában vezetjük be az előkészítő folyadékot, mely vagy a kellő mennyiségű nitrogén-oxygén vegyületből, vagy pedig az eme vegyületek leválasztására szolgáló anyagokból (nitrátokból vagy nitritekből és savból) áll. A megrajzolt foganatosítási alaknál a nátriumnitrátot az (57) tartályból az (58) csövön, a kénsavat az (59) tartályból a (60) csövön vezetjük a zuhanyrózsákhoz. A folyadék finom eső alakjában hull le a toronyba beépített rázószéren levő ásványra, mely tehát nitrogénoxygén vegyületek, víz és a torony alsó részén a (61 62) csöveken bevezetett meleg levegő és vízgőz együttes hatásának lévén kitéve, átalakul. A torony fenekére lehulló anyagot a (64) elevátor egy második (65) toronyba emeli, innen — ha szükséges — egy másik elevátor egy harmadik toronyba és így tovább, hol az anyag újból meleg levegővel és vízgőzzel találkozik. Az oxygén-nitrogén vegyületek üzemközben regenerálódnak és így a tornyokban az ásvány igen tökéletesen bomlik el. Az ekként oxydált és kénhydrogént nem fejlesztő ásványokat most már az előbb leírt, osztatlan kilúgzótérrel bíró szúrősajtókba visszük és a szulfáttá, arzéniáttá vagy stibiáttá átalakult ásványi anyagot az n) alatt megadott elv figyelembe vételével dolgozzuk föl tovább. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás réz, zink, kadmium, ezüst, nikkel, kobalt, wolfrám és más fém hydroxydjának nedves úton, közvetlenül az érczekből való leválasztására, az által jellemezve, hogy emez érczeket legelőnyösebben osztatlan kilúgzótérrel bíró szűrősajtókban aminek, vagy ammoniumszármazékok, vagy aminek vagy ammoniumszármazékok és ammónium vizes oldatának keverékével kilúgozzuk és az oldatból a hydroxydokat az oldat fölhevítésével kicsapjuk. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja különböző fémek hydroxydjainak a fémeket tartalmazó oldatból külön-külön való leválasztására, az által jellemezve, hogy az oldatot (melyben az ammónium és amin keverékét, vagy az amint ammónium is helyettesítheti) frakcionálva hevítjük ama különböző hőmérsékletekig, melyeknél a különböző hydroxydok kicsapódása végbe megy. 3. Az 1. és 2. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja egyszerű vagy komplex szilikátok földolgozására, az által jellemezve, hogy a szilikátokat nátriumbiszulfát és nátriumnitrát jelenlétében erősebb savval elbontjuk. 4. Az 1. és 2. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja szulfidok, arzénidok, antimonidok, arzénidszulfidok, anti-
