32124. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár

— 2 — mértékét határolják. A (16) toldat a zár normális helyzeténél az említett könyökemeltyűnek (11) karjához fekszik hozzá, úgy hogy a förgetőnek az (y) nyíl irányában a kilincs megnyomása által eszközölt elforgatásánál a (11) kar jobbfelé nyomatik és ennek következtében a (13) karnak vége a (7) zárnyelvnek végétől távolodik. A (7) zárnyelvnek alsó élén a kulcs szakálának forgási pályájába eső, bezzentőként működő (19) fok, mellső végén pedig a szokásos módon ékalakúan kiképezett (20) ötlő van kiképezve, mely utóbbi az ajtónak a kilinccsel való csukására szolgál. Az ötlőnek (21) hasítékába a (22) rúgó nyúlik be, mely a (7) zárnyelvet az (y) nyíl irányában iparkodik eltolni, de mely rúgónak ereje kisebb lévén a (12) rúgóénál, hatását csak akkor érvényesítheti, midőn a (7) zárnyelv a (12) rúgó, vagyis a (13) emeltyűkar nyomása alól föl van szabadítva. Az említett (9) toldat, mely a (6) rekesztő peczekhez szorulva, a (7) zárnyelv előretolásának mértékét határolja, a zárnyelvnek oly pontjában van elrendezve, hogy a (20) ötlő a zár nyugalmi helyzeténél a 3. ábrában föltüntetett módon a (23) nyelvelőnek nyílásán át annyira kifelé nyúlik, a mennyire ez az ajtónak a csukott helyzetben való rögzítésére szükséges. Ha már most a csukott ajtót a kilinccsel nyitni akarjuk, akkor ez utóbbit megnyomva, a (11 12) szögemeltyűt a (14) förgető segélyével elforgatjuk, a mikor is a (13) emeltyűkar a (7) zárnyelv végétől távolodik és a (22) rúgó a (7) zárnyelvet az (y) nyíl irányában eltolja, vagyis a (20) ötlőt a zár borítékába behúzza. A kilincs szabadon bocsátásánál a (13) emeltyűkar a (7) zárnyelvet ismét előretolja. Ha a zárat a kulccsal zárjuk, akkor ennek szakála a már leírt módon előbb a (4) rekesztőt emeli meg és ezután a zárnyelvnek (19) bezzentőjébe akadva, a zárnyelvet a (22) rúgó hatása ellenében a 4. ábrában föltüntetett helyzetbe kifelé tolja, mire a kulcs szakálának nyomása alól fölszabaduló (4) rekesztő az (5) rúgó által újból lefelé nyomatik és a (6) rekesztő peczek a (9) toldat mögé tolódik. Ez által a zárnyelv a zárt helyzetben mindaddig rögzíttetik, míg a kulcs visszaforgatása által a rekesztőt újból meg nem emeljük, miközben a (22) rúgó a (7) zárnyelvet ismét a 3. ábrában föltüntetett helyzetbe szorítja, a mikor is az ajtót a kilincs segélyével a már leírt módon kinyithatjuk. A találmány tárgyát képező zárnak egyes szerkezeti részeit természetesen sokféleképen módosíthatjuk a nélkül, hogy ez által a találmány lényege megváltoznék. SZABADALMI IGÉNY. A nyelvelő nyílásán kinyúló, ötlőként kiképezett, a kilincs segélyével a zárborítékba behúzható, a kulcs segélyével ellenben a zárborítékból kitolható zárnyelvvel bíró ajtózár, jellemezve egy (22) rúgó nyomása ellenében egy erősebb (12) rúgó hatása alatt álló (13) emeltyű segélyével egy rekesztő peczekig előre tolt zárnyelv által, mely a (13) emeltyűnek a kilincs segélyével való elforgatásánál a gyöngébb rúgó által befelé, a kulcs elforgatása által ellenben a rekesztő peczeknek előzetes megemelése után kifelé tolatik és ezen helyzetében a visszacsappanó rekesztő peczek segélyével rögzíttetik. (1 rajzlap melléklettel.) °tu»P RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-