32117. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztő berendezés
- 3 -mérsékletű égéstermékek a csatorna tetején alkalmazott (13) nyíláson át jutnak a (14) kazánba, úgy hogy ezt lángok közvetlenül nem érik. A kazán, mint az a 2. és 3. ábrából látható, álló tűzcsöves kazán. A kazán (15) köpenye és a központosán elhelyezett (16) tűzcsövek között ez utóbbiakat körülvevő (17) fal van elrendezve, mely felül a víz felszíne alatt végződik, alul pedig a kazán fenekétől bizonyos távolságra (18) nyílásokkal van ellátva. A (17) falon belül levő és a (16) tűzcsövek által forralt vízben erélyes gőzfejlődés történik, úgy hogy ez által a (17) falon belül levő víz fajsúlya lényegesen kisebb, mint a (17) falon kívül levő vízé, mi által a nyilak irányában erélyes vízkeringés jön létre. A (15 és 17) falak között a (18) nyílások alatt a víz csendes, úgy hogy az iszap ezen helyen fog lerakódni. A (13) nyílás csak akkora, hogy a füstgázok csupán a (17) falon belüli részt érik, míg az iszapgyűjtőtér nincs kitéve azok hatásának. A kazán felső része (19)nél ki van bővítve és a kazán többi részétől a (20) fal által van elválasztva. A (20) fpl fölül majdnem a kazán tetejéig ér, alsó részén pedig (21) lyukakkal van ellátva. A (20) falon kívül lévő víz nyugodt marad és a (22) gőzgyűjtőtérbe a gőz csupán a (20) fal fölötti keskeny résen hatolhat, mi által vizet nem ragad magával. A kazán fölé a (23) gőztúlhevítő van építve, mely a (24) falak által rekeszekre osztott kamrákból áll, melyen keresztül a rekeszfalak központi (25) nyílásán áthaladó (26) gőzvezeték van fölülről lefelé vezetve. Két-két (24) rekeszfal között a gőzvezeték lapos, tárcsaalakú (27) kamrákká bővül, melyek kisebb átmérőjű tárcsaalakú (28) rekeszfalak által két részre vannak osztva oly módon, hogy a (28) tárcsák szélei mellett a gőz a (27) kamra egyik feléből a másikba áramolhatik. Az oly módon vezetett gőz a vele ellentétes irányban pontozott nyilak által jelzett úton áramló füstgázokkal igen nagy föliileten érintkezik és hatályos túlhevítést hoz létre. A légáram és tápvíz szállítását szabályozó készüléket (29—30) dugattyúhenger működteti, melynek (29) dugattyúját a (31) rúgó szorítja föl. A dugattyú (32) rúdja fogazás és a (33) fogaskerék közvetítésével mozgatja a (34) légvezető csatornába iktatott (35) szárnyas szelepet vagy más elzáró közeget. Mivel a tüzeléssel egyidejűleg a tápvízszállítás is szabályozandó, a dugattyú egyidejűleg a tetszőleges szerkezetű (36) tolattyút is mozgatja, mely a tápvíz áramlását is befolyásolja. A (30) hengert a (40) szelep vezényli. A szelep háza a (41) csövön át a kazánnal, a (42) csatornán át pedig a (30) hengerrel áll összeköttetésben, mely összeköttetést a (43) szelep elzárja. A (43) szelep fölső része (44) dugattyú gyanánt van kiképezve, mely a (45) súlyemelővel van megterhelve. Ha a gőznyomás bizonyos határt túllépett, a (43) szelepet a (45) terhelés ellenében fölemeli, mire a gőz a (42) csatornán át a (30) hengerbe ömölhet és a (29) dugattyút leszorítja, mely a (35) szelep segélyével a légáramot fojtja, esetleg egészen elzárja. A tápvíz a (37) csövön keresztül áramlik a tolattyúszekrénybe és ebből vagy a (38) csövön át a kazánba, vagy pedig a (39) csövön át a tápvíztartányba folyik, aszerint, amint a (36) tolattyú fölső vagy alsó helyzetében áll. Ha a (29) dugattyú letolatik és a (35) szelepet zárja, a (36) tolattyú is letolatik és a (38) csövet zárja, a (39) csövet pedig nyitja, úgy hogy a szállított tápvíz nem juthat a kazánba, hanem a tápvíztartányba folyik. A (43) szelep nyitását elektromágnes segélyével is végezhetjük, mint ez pl. az 5. ábrában látható. Itt a (43) szelep egy (46) szolenoid (45) magjára van erősítve. A szolenoid áramkörét záró és megszakító kontaktus manométer befolyása alatt áll, úgy hogy az áramkör záratik, ha a nyomás a rendes értékben fölülemelkedik, és megszakíttatik, ha a nyomás ismét csökken. A szolenoid a vonzerő növelése czéljából a (47) vasköpennyel van ellátva. Az 1. ábrabeli sematikus összelrendezésben (x) jelöli a légbefúvást, (y) pedig a táp-