32115. lajstromszámú szabadalom • Ruganyos ágyazás mozgó hengerállvánnyal és ide-oda lengő hengerekkel bíró hengerművek tövisrúdjai számára

nak, szánjának, alapjának vagy más részének helytálló (g2) nyúlványaihoz támaszkodnak. A tövisrúd ezen ruganyos ágyazásának más foganatosítási alakját úgy kapjuk, ha az előretoló csavarnak anya helyett magát a tövisrudat, mely a kocsira vagy szánra van szerelve, ágyazzuk rugalmasan. Ilyen foganatosítási alak a 2. ábrában van föltüntetve. A (d) tövisrudat hordó állvány kocsi gyanánt van kiképezve, mely a helytálló (1) ágynak sínjein fut és a (h) kézikerék, valamint a (hl) fogaskerekek segélyével mozgatható, melyek az (1) ágynak (h2) fogasrúdjaival kapcsolódnak. A (d) tövisrúd az (f fl) rugók közbeigtatásával akként van a (g) kocsin ágyazva, hogy a tövisre ráhúzott (w) munkadarab a (h) kézikerék forgatásával a hengerek közé hozható és a kihengerlés mérvében előretolható. Az (f fl) rugók, melyek egyrészt a (g) kocsinak (gl) falához, másrészt a (d) tövisrúdnak beállítható (dl) karimáihoz támaszkodnak, az előbb említett szabálytalanságokat kiegyenlítik és a (d) tövisrúd által a kocsira átvitt, a hengereknek a munkadarabra való behatásakor föllépő lökéseket gyöngítik. Lehet az (f) és (fl) rugókat a 3.ábrában föltüntetett módon is elrendezni. Itt a (d) tövisrúd csupán egy, a két (f fl) rugók között elrendezett (d2) karimával van ellátva, melynek két oldalához a tövisrúdon eltolható (d3) korongok illeszkednek, mely utóbbiak az (f fl) rugók belső támaszát alkotják. A tövisrúd nyugalmi helyzeténél a (d3) korongok a (g) kocsinak (gl) fokához illeszkednek. A külső támaszokat a (g) kocsinak (g2) falrészei képezik. A rugók lökete a (g2) falrészek és (gl) fok által van határolva. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a két (f f 1) rúgó egy egyetlen (f2) rúgóvá van egyesítve. Ezen rúgó a (d) tövisrúdnak helytálló (d4) és (d5) karimái között elrendezett, a rúdon eltolható (é el) korongok közé van fogva, melyek a (g) kocsinak a (g2) fokaihoz támaszkodnak. Midőn a (d) tövisrúd a (3) nyíl irányában mozog, a (d4) karima az (e) korongot a szakadozott vonalakkal rajzolt helyzetbe viszi, miközben az (f2) rúgó a (g2) fokhoz szoruló (el) koronghoz támaszkodva, öszszenyomatik. A (d) tövisrúdnak a (4) nyíl irányában való mozgásánál a (d5) karima viszi magával az (el) korongot és ez által az (f2) rúgót újból összenyomja, miközben a (g2) fokhoz szoruló (e) korong képezi az (f2) rúgónak támasztékát. A rúgó lökete a (g2) fokok által itt is határolva van, úgy hogy a rúgó a tövisrúdra ennek nyugalmi helyzeténél nem hat. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett elrendezésnél a középállás körüli lengések jobban hároltatnak, mint az 1. és 2. ábrák szerinti elrendezésnél. Ennek következtében a tövis és a munkadarab eltolatásuk után gyorsabban is jutnak a középállásban nyugalomba, mint az 1. és 2. ábrák szerinti elrendezésnél. A ruganyos ágyazást nemcsak a kocsin, hanem hasonló módon az alapozáson vagy másféle tövisrúdtartón is rendezhetjük el és azzal a kocsinak vagy szánnak ágyazását is tehetjük ruganyossá. Az összenyomott rugók a tövisrúd eltolódásait határolják, lehet azonban ezen czélra külön határolókat is alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. .Ruganyos ágyazás mozgó hengerállványnyal és ide-oda lengő hengerekkel bíró hengerművek tövisrúdja számára, jellemezve az által, hogy a tövisrúd vagy ennek tartója a rendes munkahelyzetben előre és hátrafelé ruganyosan tartatik azon különbözetek kiegyenlítése czéljából, melyek a hengereknek a munkadarabon való legördüléséből, a hengertengelyeknek a munkadarab mentén való tova mozgásából és a munkadarabnak hengerlés közben a tövis utána engedése következtében való esetleges előremozgásából erednek. 2. Az 1. alatt igényelt ágyazásnak egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy az előretoló csavarhoz tartozó csa-