32054. lajstromszámú szabadalom • Pályaáramelzáró berendezés
— á -sítja. Elérjük továbbá ezáltal azt az előnyt is, hogy a hatás a fogasszektorra és ezáltal a megakasztó műre nem történik hirtelen lökéssel. A szabályozás olyan, hogy a rugók a készülék nyugalmi állásában oly feszültségben vannak, mely a (k) súly mellett a (g) fogasszektor súlya egy részének megfelel. Egyrészt tehát a megakasztó mű mindenkor tökéletesen lejárhat, míg másrészt az összes mozgatott részek állandóan oly kölcsönös feszültségben vannak, mely a működtetésnél kifejtett igénybevételnek megfelel és ekként a szerkezet legpontosabb működését biztosítja. Az (f3) rugók nem hatnak közvetlenül a (g) fogasszektorra, hanem ehhez szimmetrikusan fekvő (i) emeltyűkre, melyek a maguk részéről egy átmenő csappal a tengelyén lazán üllő fogasszektorral vannak összekapcsolva. Ezáltal esetleg bekövetkező kopásnál holt mozgást elkerülünk, mivel a forgató erő a fogasszektor koszorújára hat és ennélfogva az agy a tengelyre fölfelé irányuló nyomást nem gyakorolhat. Ez azért fontos, mivel a nyugalmi állásban a fogasszektor súlya következtében a tengelyre lefelé ható nyomás, ha -— a fölfelé irányuló rugó húzás folytán — nem is minden körülmények között, úgy mégis a rúgó forgatása után, igen könnyen volna elképzelhető. Egy különös, a gyakorlatra nézve valószínűleg rendkívül alkalmas tökéletesbítése az előzőkben ismertetett készüléknek abban áll, hogy a megakasztó művel kapcsolódó fogasszektor az azt forgató (i) emeltyűkkel nincs szilárdan összekapcsolva, hanem rajta alkalmazott (q) ütközők segélyével ezen emeltyűkön lázán fölfekszik. Ep úgy az (i) emeltyűk sem függnek közvetlenül az (f3) spirális rúgókon, hanem egy ezeken függő (s, t) tartón (2. ábra) lazán fölfekszenek. Ez által elérjük azt, hogy a (g) fogasszektor és az (m, n) villaemeltyű a hirtelen lökésszerűen bekövetkező hatás folytán eleven erejüknél fogva önműködően még tovább mozognak és hogy ekként a megakasztó mű még akkor is elegendően húzatik föl és az (11) emeltyű még akkor is elegendő mértékben állíttatik át, ha az (e) emeltyűnek kilengése elégtelen volna arra, hogy kényszermozgású kapcsolás esetén a megakasztó mű fölhúzását és az (11) emeltyű átállítását elvégezze. Különös fontossággal bír ez az esetre, ha az (f3) rúgók a hőmérséklet vagy más befolyások által alakváltozást szenvedtek. Számot vetünk ezáltal továbbá azon kürülménnyel is, hogy igen gyakran a vonatban több üres kocsi van egymás mögé kapcsolva, s ennélfogva gyakran hosszabb ideig nem haladnak át elegendően terhelt tengelyek, melyek a sínnek oly behajlását idéznék elő, mely a kontaktusemeltyű tökéletes átállítására elegendő volna. Ily esetben a fölhúzott megakasztó mű addig működik, míg ismét egy elegendően terhelt tengely nem halad át. Ekközben azonban megtörténhetett, hogy esetleg már a holt mozgás megtétele után létesült kontaktus és a jelzés korában adatott le, mint kellett volna. Ezt a jelen találmány szerinti szerkezetnél azáltal kerüljük el, hogy ennél a megakasztó mű már a sínnek aránylag igen csekély behajlásánál is teljesen felhúzatik és az (11) emeltyű teljesen átállíttatik. Hogy az annál biztosabban történhessék, az ellenállások csökkentésére nagy súlyt fektetünk. E czélból a magasztó mű golyós kilincsszerkezettel van ellátva, úgy hogy a fölhúzásnál csak minin^ális súrlódási ellenállás keletkezik, míg a fölhúzás után a golyóknak beszorulása által a (g) fogasszektorral kapcsolódó s az (r) kerékkel szilárdan összekötött (hl) fogaskerék a (h2) horgonykerékkel önműködően kapcsolódik. Hogy az (11) emeltyűnek kilengése ne legyen túlságos nagy, kívánatos, hogy a korai kontaktus elkerülése czéljából végzendő holt mozgás, főleg a megakasztó mű javára essék. Ez az oka annak, a miért az (i) karok és a (g) fogasszektor között a szilárd összeköttetést feloldottuk. A nagyobb lendítő tömeg és az aránylag kisebb legyőzendő ellenállások folytán a fogasszektor a külső erőhatás megszüntetése után nagyobb forgást fog végezni, mint az (i) emeltyű. Hogy azonban az (11) emeltyűnek teljes átállítása ennek daczára is biztosíttassék, az
