31975. lajstromszámú szabadalom • Alsó széllel működő tüzelőberendezés önmagát szabályozó légszállítással

- 2 egy végigmenő rostély is lehet elrendezve. A rostély alatti teret egy válaszfal (4) és (5) kamrákra osztja. A rostélyon fekvő tüzelőanyag elégetésére szükséges légmennyiség egy ventilátor vagy efféle segélyével a (6) csővezetéken keresztül Dyomás alatt szállíttatik a rostélyhoz, hogy ez utóbbin erélyes és tökéletes elégetést létesítsen. Mivel a tüzelőauyag minden rostélytüzelésnél rendszerint először a rostély elejére dobatik s csak fokozatosan tolatik hátrafelé, a megrakás első időszakában természetesen több levegő lesz szükséges a tökéletes elégésre, mint a későbbi időszakokban, midőn a tüzelőanyag a rostélyon már jobban átégett. Ez utóbbi esetben az égés kevesebb levegőt kíván s ennélfogva czélszerű is kevesebb levegőt bevezetni, nehogy a nyomás alatt álló levegőnek fokozott mértékben való bevezetése folytán az égési gázok és az egész tüzelőberendezés lehűljenek. A rostélyhoz szállítandó levegő-mennyiség szabályozása czéljából a (6) légvezetékkel egy csőtoldat útján egy zárt (7) tartány van összeköttetésbe hozva, mely részben folyadékkal van töltve. A (7) tartány belsejében vagy mellette egy második (8) nyitott tartány foglal helyet, mely az előbbivel közlekedik és egy (9) úszót tartalmaz mely emelőrudak útján egy (10) csapóajtóval vagy más, a (6) légvezetéket elzáró szerkezettel áll összeköttetésben. A (10) csapóajtó úgy van berendezve, hogy zárt helyzetében vagyis a (9) úszó normális állásában némi levegőt még mindig átbocsáthasson. Ha most a tűzhely rostélyát friss tüzelőanyaggal rakjuk meg, akkor ezen anyag sűrű tömegben fekszik a rostélyra s kevesebb levegőt bocsát keresztül. Ennek következtében a légnyomás a rostély alatt növekedik s ezen légnyomás a csőtoldaton keresztül a (7) tartányban levő folyadék tükörre vitetik át és azt lenyomja. Ekkor azonban a folyadéktükör a (8) tartáuyban emelkedni fog s a (9) úszót fölemeli, úgy, hogy az utóbbival összeköttetésben álló (10) csapóajtó jobban kinyílik és a (6) csövön keresztül több levegő juthat a rostélyhoz s ennélfogva a tüzelőtérben az elégés élénkebb és jobb lesz. Ha most a tüzelőauyag a rostélyon lassanként elég, a rostély alatti légnyomás csökkenni fog s mivel a tüzelőanyagnak ekkor kevesebb levegőre van szüksége, a folyadéktükör a (7) tartányban emelkedni, a (8) tartányban pedig sűlyedni kezd s ezzel együtt a (9) úszó is lesűlyed, mely viszont a (10) csapóajtót viszi magával és jobban elzárja, úgy hogy a rostélyhoz kevesebb levegő juthat. Ha a rostély alatti teret egy (11) válaszfallal (4, 5) kamarákra osztjuk és ezen válaszfalban egy-egy beállítható (12) csapóajtót rendezünk el, akkor ez utóbbi beállítása szerint a hátsó (5) kamarában nagyobb légnyomást létesíthetünk, mint a mellső (4) kamarában. Ennek következtében a tüzelőtérben örvényszerű mozgás lép föl, mely az égésterméket bensően összekeveri s amellett ezen termékek hosszabb ideig maradnak a tűz hatásának kitéve, úgy hogy jobban fölemésztetnek. A nyomás alatt álló levegő az 1. ábrabeli kiviteli alaknál a hátsó (5) kamarába fúvatik be. Hogy a tüzelőtérben kedvező örvények létesüljenek, a mellső (3) rostély egyszerű pálczarostély gyanánt van kiképezve, ellenben a hátsó (2) rostély czélszerűen rézsútosan előre néző nyílásokkal bír (1. és második ábra). A rostély ezen részét czélszerű egyes, rézsútos hornyokkal ellátott pálczákból összetenni, úgy hogy az összerakott rudak rézsútos nyílásokat alkossanak, melyeken a nyomás alatt álló levegő átáramlik. A 4. ábra szerint a (6) légvezeték egy külön szekrénybe torkol a rostély alatt. Az 5. ábrán egy hasonló tüzelőberendezés van föltűntetve, melynél a (6) légvezeték egy (14) gyűjtőkamarában végződik (7. ábra) melyből a levegő egy-egy (15, 16) elágazáson keresztül lép a rostély alá, és pedig a (4, 5) kamarák mindegyikébe. A gyűjtőkamara egy forgatható (17) ajtóval vagy effélével van ellátva, melynek segélyével a (15) elágazáson kilépő levegő mennyisége szabályozható. A (17) ajtó egy kengyellel