31974. lajstromszámú szabadalom • Fölfúható űr segélyével előállított homorú falrendszer

- 2 — 6. ábra hasonló metszet, mint a 3. ábra, de nagyobb léptékben. Az ür a szövetből való két (A A) fölűlet által van határolva, melyeket a keresztkötést képező (D) szalagok kötnek össze egymással akképpen, hogy ha ezen ürt a levegő fölfujja, akkor a két koncentrikus (A A) fölület között egy olyan tér keletkezik, amely egy gömbölyű fölület-részletet tüntet föl, melynek vastagsága megfelel a két (A A) fölület egymástól való távolságának. A példaképpen bemutatott készüléket (C D E) negyedgömb gömbalakú fölűletének egy darabja és a (D F G) hengerfölúlet egy darabja képezi, mi mellett a negyed-gömb a gömbalakú (H E G) fölülettel van kiegészítve. A hengeralakú fölület a kerületén (1) nyílásokkal van ellátva, hogy a szereplők beléphessenek. Ez az a megfelelő tipus a színházi égboltozat föltúntetésére, megjegyzendő azonban, hogy ezt csak mint a találmány foganatosítására szolgáló példát hozzuk föl. A széleiken tetszőleges módon egyesített két koncentrikus fölület között keletkező ür két rúddal van ellátva, melyek közül (II a függélyes fél-körön, (J) pedig a vízszintes fél-körön van elrendezve. Ezen rudak a (K) csuklók révén vannak egymással a végükön összekötve, mely csuklók ekképpen az átmérők végeit alkotják. A rendszer működésbe hozatala végett fölfujjuk a két (A A) fölület között levő ürt és pedig akképpen, hogy ventilátor segélyével vagy bármely más módon levegőt juttatunk be. Az ür ekkor fölfúvódik és a rajzban föltűntetett alakot veszi föl. mi mellett a gömb-fölűlet-részlet vagy más eféle keletkezik, mely a kívánt ürt alkotja. A mint látjuk, egyszerű fölfúvatás után az üreg maga törekszik fölvenni a kívánt alakot, azonban az ilyen méretű készüléknél a rudakhoz csatolt kábelekkel támogatjuk ezen törekvést. Szükség esetén összecsatolhatjuk ezen készüléket (Z) fölűletekkel, (1. ábra), melyek szintén légtereket képeznek. Ezek a fölületek a léket alkotó nagy térfogat egy részét alkothatják vagy pedig függetlenek és a készülékhez csatolhatok. Az egész berendezés elmozdítható lehet akképpen, hogy az az (L) kerethez van erősítve, mely kötelekre fölfüggesztve és egyensúlyozva van. Ezen készülék magában még nem használható, mert a belső (A) szövet által képezett homorú fölület nem alkot sima fölűletet, hanem kipárnázott vánkos módjára duzzadásokat mutat. Egyenletes fölület előállítása czéljából ezen belső szövetre egy másik (M) szövetet alkalmazunk, mely valamivel kisebb méretű a belső fölűletnél és ezen szövetet széleinél fogva rögzítjük. Ha már most a légür falán duzzadások keletkeznek, az (M) szövet teljesen egyenletes gömbalakú fölűletet hoz létre. Hogy ezen szövet a légkamarán elhelyezkedjék, elegendő ezen két fölület között levő (X) térben légritkítást előidézni, mire az (M) szövet a légnyomás folytán elhelyezkedik. A szükségelt légritkítás különben igen kicsiny. A rajzban (N) azt a csövet jelöli, melyen levegőt fúvatunk az (A A) térbe, (0) pedig az a cső, melyen át a szívatást végezzük a szövet és a légkamra között. Ezt a két munkát egy ventilátorral végezhetjük akképpen, hogy a ventilátorhoz szükséges levegőt az (X) térből vesszük; ezt az esetet tűnteti föl a 3. ábra, a hol a ventilátor (P)-vel van jelölve. A légritkítás nagyságát igen könnyen szabályozhatjuk akképpen, hogy a ventilátort kettős levegőtápvezetékkel látjuk el, melyek közül az egyik az (X) térbe, a másik a légköri levegőbe torkollik és ezen két tápvezeték viszonylagos keresztmetszetét változtatjuk. Ezen elrendezések különben másodrangúak és többféle foganatosítási alakban alkalmazhatók, a nélkül, hogy a rendszer elvét érintenék. Ha a készülék nincs használatban, kibocsátjuk belőle a levegőt és az az alsó (J) rudat rárakjuk a fölső (I) rúdra. (5. ábra.) Az így összerakott készülék igen kicsi helyet foglal el. Az összerakás megkönnyítésére